| 1. | Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepének nevezett húsvét. |
| 2. | A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg, de féltek a néptől. |
| 3. | A sátán hatalmába kerítette az iskarióti Júdást, a tizenkettő közül az egyiket. |
| 4. | Elment, hogy megbeszélje a főpapokkal meg a templomőrség vezetőivel, hogyan tudná nekik kiszolgáltatni. |
| 5. | Ezek örömmel fogadták és megegyeztek vele, hogy pénzt adnak neki. |
| 6. | Beleegyezett, és kereste a kedvező alkalmat, hogy a nép tudta nélkül kiszolgáltassa nekik. |
| 7. | Elérkezett a kovásztalan kenyér napja. Ekkor szokták feláldozni a húsvéti bárányt. |
| 8. | Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: "Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elkölthessük." |
| 9. | "Hol készítsük el?" - kérdezték. |
| 10. | "Menjetek a városba - felelte -, ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová megy, |
| 11. | s mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti: Hol van a terem, ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elkölthetem? |
| 12. | És majd mutat nektek egy tágas, étkezésre berendezett emeleti helyiséget. Ott készítsétek el." |
| 13. | Elmentek, s úgy találtak mindent, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát. |
| 14. | Amint elérkezett az óra, asztalhoz telepedett a tizenkét apostollal együtt. |
| 15. | Így szólt hozzájuk: "Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. |
| 16. | Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában." |
| 17. | Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: |
| 18. | "Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa." |
| 19. | Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: "Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre." |
| 20. | Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak. |
| 21. | De nézzétek, az áruló keze is rajta az asztalon. |
| 22. | Az Emberfia ugyan elmegy, de jaj annak az embernek, aki elárulja." |
| 23. | Erre kérdezgetni kezdték egymást, ki az közülük, aki ilyet tesz. |
| 24. | Majd versengés támadt köztük, hogy melyikük nagyobb. |
| 25. | Erre ezt mondta nekik: "A királyok uralkodnak a népeken, s akiknek hatalom van a kezükben, jótevőknek hívatják magukat. |
| 26. | Közöttetek ne így legyen. A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna. |
| 27. | Mert ki nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül. Én mégis úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék. |
| 28. | Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban. |
| 29. | Ezért adom át nektek az országot, mint ahogy Atyám, nekem átadta, |
| 30. | hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött. |
| 31. | Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. |
| 32. | De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet." |
| 33. | "Uram - felelte -, készen vagyok rá, hogy a börtönbe, sőt még a halálba is kövesselek." |
| 34. | Ő azonban így válaszolt: "Péter, mondom neked, mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz." |
| 35. | Aztán tovább beszélt hozzájuk: "Amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, szenvedtetek-e hiányt valamiben?" "Semmiben" - felelték. |
| 36. | "Most azonban - folytatta -, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját, és vegyen rajta kardot. |
| 37. | Mondom nektek, be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond: A gonosztevők közé számították. Sorsom beteljesedik." |
| 38. | "Uram - mondták -, nézd, van itt két kard!" Erre csak annyit mondott: "Elég." |
| 39. | Ezután kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák-hegyére. A tanítványok is elkísérték. |
| 40. | Amikor odaért, kérte őket: "Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!" |
| 41. | Aztán odébbment, úgy egy kőhajításnyira, és térdre borulva imádkozott: |
| 42. | "Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!" |
| 43. | Megjelent neki az égből egy angyal, és megerősítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. |
| 44. | Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre. |
| 45. | Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban. |
| 46. | Rájuk szólt: "Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!" |
| 47. | Mielőtt még befejezte volna szavait, egy csapat érkezett. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz közeledett, hogy megcsókolja. |
| 48. | Jézus megkérdezte: "Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?" |
| 49. | Amikor a tanítványok látták, hogy mi készül, megkérdezték: "Uram, kardot rántsunk ellenük?" |
| 50. | Egyikük mindjárt le is sújtott a főpap szolgájára, s levágta a jobb fülét. |
| 51. | De Jézus így szólt: "Hagyjátok, elég!" Aztán megérintette a szolga fülét és meggyógyította. |
| 52. | Az ellene kivonult főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek pedig ezt mondta: "Mint rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal! |
| 53. | Amikor naponta ott voltam a templomban veletek, nem vetettetek rám kezet. De ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé." |
| 54. | Elfogták és a főpap házába vitték. Péter messziről követte. |
| 55. | Az udvar közepén tüzet raktak és körbe ülték. Péter is közéjük ült. |
| 56. | Egy szolgáló meglátta, hogy ott ül a tűznél. Szemügyre vette, aztán megjegyezte: "Ez is vele volt." |
| 57. | De tagadta: "Asszony, nem is ismerem." |
| 58. | Nem sokkal ezután egy másik vette észre: "Te is közéjük tartozol" - szólt neki. Péter tiltakozott: "Ember, nem tartozom." |
| 59. | Alig telt el egy óra, más valaki bizonygatta: "De igen, ez is vele volt, hiszen galileai." |
| 60. | "Ember - tagadta újra Péter -, nem tudom, mit beszélsz." Még ki sem mondta, máris megszólalt a kakas. |
| 61. | Az Úr megfordult, s rátekintett Péterre. Péternek eszébe jutott, mit mondott neki az Úr: "Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor megtagadsz." |
| 62. | Kiment és keserves sírásra fakadt. |
| 63. | Az emberek, akik őrizték, csúfot űztek belőle és bántalmazták. |
| 64. | Befödték a fejét és kérdezgették: "Találd el, ki ütött meg?" |
| 65. | És mindenféle szitkokat szórtak rá. |
| 66. | Mihelyt megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók, és tanácsuk elé állították. |
| 67. | "Ha te vagy a Messiás - szólították fel -, mondd meg nekünk." Így válaszolt rá: "Ha megmondom is, nem hiszitek el. |
| 68. | Ha pedig kérdezlek benneteket, nem feleltek. |
| 69. | De az Emberfia mostantól fogva Isten hatalmának jobbján fog ülni." |
| 70. | Erre egyszerre közbevágtak: "Tehát te vagy az Isten Fia?" Ő pedig ezt mondta nekik: "Ti mondjátok, hogy én vagyok." |
| 71. | "Mi szükségünk van még tanúkra? - mondták erre. - Magunk hallottuk a saját szájából." |
