| 1. | Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. |
| 2. | Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. |
| 3. | Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. |
| 4. | Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. |
| 5. | Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: "Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom." |
| 6. | Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. |
| 7. | Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. |
| 8. | Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: "Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette." |
| 9. | Jézus ezt felelte neki: "Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. |
| 10. | Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett." |
| 11. | Mivel már közel jártak Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy az Isten országa hamarosan megvalósul, egy másik példabeszédet is mondott hallgatóinak: |
| 12. | "Egy főember - kezdte - messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, s aztán visszatérjen. |
| 13. | Magához hívatta tíz szolgáját, adott nekik tíz minát és így szólt hozzájuk: Kamatoztassátok, míg vissza nem térek. |
| 14. | Polgártársai gyűlölték, ezért követséget küldtek utána és tiltakoztak: Nem akarjuk, hogy királyunk legyen. |
| 15. | Mégis megszerezte a királyságot és visszatért. Hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan forgatta. |
| 16. | Jött az első, s így szólt: Uram, minád tíz minát hozott. |
| 17. | Jól van, derék szolga! - felelte neki. - Mivel a kicsiben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett. |
| 18. | Jött a második is: Uram - mondta -, minád öt minát jövedelmezett. |
| 19. | Ennek ezt válaszolta: Téged öt város fölé rendellek. |
| 20. | Végül jött a harmadik és így beszélt: Uram, itt a minád! Kendőbe kötöttem és eldugtam, |
| 21. | féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy. Fölveszed, amit nem te tettél le, és learatod, amit nem te vetettél. - |
| 22. | A magad szájából ítéllek meg - mondta neki -, te mihaszna szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok. Fölveszem, amit nem én tettem le és learatom, amit nem én vetettem. |
| 23. | Miért nem adtad hát oda pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza? |
| 24. | Ezzel a körülállókhoz fordult: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok oda annak, aki tíz minát kapott. |
| 25. | Azok megjegyezték: Uram, neki már tíz minája van. - |
| 26. | Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van. |
| 27. | Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyen, vezessétek ide, és öljétek meg a szemem láttára." |
| 28. | Azután, hogy ezt mondta, folytatta útját Jeruzsálem felé. |
| 29. | Amikor Betfage és Betánia közelében ahhoz a hegyhez ért, amelyet az Olajfák-hegyének hívnak, elküldte két tanítványát |
| 30. | ezzel a megbízatással: "Menjetek el a szemközti faluba. Ahogy odaértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide. |
| 31. | Ha valaki megkérdezné tőletek: Miért oldjátok el? -, így feleljetek: Szüksége van rá az Úrnak." |
| 32. | A két tanítvány elment, s úgy talált mindent, ahogy mondta nekik. |
| 33. | Amikor eloldották a szamarat, gazdájuk megkérdezte: "Miért oldjátok el a szamarat?" |
| 34. | "Szüksége van rá az Úrnak" - válaszolták, |
| 35. | és elvezették Jézushoz. Aztán ráterítették ruhájukat a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. |
| 36. | Amikor elvonult, ruhájukat az útra terítették előtte. |
| 37. | Már közel jártak az Olajfák-hegyének lejtőjéhez. Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt: |
| 38. | "Áldott az Úr nevében érkező király! - kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!" |
| 39. | A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: "Mester, hallgattasd el tanítványaidat!" |
| 40. | "Mondom nektek - felelte -, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni." |
| 41. | Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta. |
| 42. | "Bárcsak te is felismernéd - mondta - legalább ezen a napon, ami békességedre volna. De el van rejtve szemed elől. |
| 43. | Jönnek napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. |
| 44. | Eltipornak gyermekeiddel együtt, akik falaid közt élnek, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét." |
| 45. | Aztán bement a templomba és kiűzte onnan a kereskedőket. |
| 46. | "Írva van - mondta nekik -: házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek." |
| 47. | Ott tanított mindennap a templomban. A főpapok és az írástudók az életére törtek, |
| 48. | de nem tudták, mit tegyenek vele. Mert az egész nép a szavain csüngött. |
