| 1. | Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. |
| 2. | Így szólt: "Az egyik városban élt egy bíró, Istentől nem félt, emberektől nem tartott. |
| 3. | Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá, s kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. |
| 4. | Egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Igaz, Istentől nem félek, embertől nem tartok, |
| 5. | de annyira terhemre van ez az özvegy, hogy igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül nekem jöjjön és arcul üssön." |
| 6. | Az Úr így szólt: "Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró? |
| 7. | Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja őket? |
| 8. | Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?" |
| 9. | Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla győződve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta: |
| 10. | "Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. |
| 11. | A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. |
| 12. | Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. - |
| 13. | A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! - |
| 14. | Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik." |
| 15. | Gyerekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. Amikor a tanítványok észrevették, elutasították őket. |
| 16. | Jézus azonban odahívta őket. "Hagyjátok - mondta -, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. |
| 17. | Bizony mondom nektek, hogy aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda." |
| 18. | Egy előkelő ember megkérdezte: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerhessem az örök életet?" |
| 19. | Jézus ezt válaszolta neki: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. |
| 20. | Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat." |
| 21. | Az kijelentette: "Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta." |
| 22. | Ennek hallatára Jézus ezt mondta neki: "Egy dolognak még híjával vagy. Mindenedet, amid csak van, add el, s oszd szét a szegények közt, és kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem." |
| 23. | Amikor ezt meghallotta, igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt. |
| 24. | Amikor Jézus ezt látta, így szólt: "Milyen nehéz bejutni a gazdagnak az Isten országába! |
| 25. | Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába." |
| 26. | Erre hallgatói megkérdezték: "Hát akkor ki üdvözülhet?" |
| 27. | Ezt felelte: "Ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges." |
| 28. | Most megszólalt Péter: "Nézd, mi elhagytuk mindenünket, amink volt és követtünk téged." |
| 29. | Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el házát, feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, |
| 30. | hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő másvilágban pedig az örök életet." |
| 31. | Akkor félrevonta a tizenkettőt, s így szólt hozzájuk: "Most felmegyünk Jeruzsálembe, s beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról megjövendöltek. |
| 32. | Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpdösik. |
| 33. | Aztán megostorozzák, megölik, de harmadnap feltámad." |
| 34. | Mit sem értettek belőle. Ez a beszéd olyan homályos volt előttük, nem értették meg, hogy mit akart vele mondani. |
| 35. | Történt, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az út szélén és kéregetett. |
| 36. | Hallotta, hogy nagy tömeg vonul el arra, megkérdezte hát, hogy mi történt. |
| 37. | Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus halad arra. |
| 38. | Erre elkezdett kiabálni: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" |
| 39. | Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De annál hangosabban kiáltozott: "Dávid fia, könyörülj rajtam!" |
| 40. | Jézus megállt s szólt, hogy vezessék elé. Amikor odaért, megkérdezte: |
| 41. | "Mit akarsz tőlem, mit tegyek?" Azt válaszolta: "Uram, hogy lássak!" |
| 42. | Jézus így szólt hozzá: "Láss! Hited megmentett." |
| 43. | Azon nyomban visszanyerte szeme világát és Istent dicsőítve követte. Ezt látta az egész nép s magasztalta az Istent. |
