| 1. | A vámosok és a bűnösök mind jöttek, hogy hallgassák.
|
| 2. | A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. "Ez bűnösökkel áll szóba, sőt eszik is velük" - mondták.
|
| 3. | Erre mondott nekik egy példabeszédet:
|
| 4. | "Ha közületek valakinek van száz juha, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a pusztában a kilencvenkilencet, hogy keresse az egy elveszettet, amíg meg nem találja?
|
| 5. | Ha megtalálja, örömében vállára veszi,
|
| 6. | hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait: Örüljetek ti is - mondja -, mert megtaláltam elveszett bárányomat!
|
| 7. | Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen.
|
| 8. | Vagy ha egy asszonynak van tíz drachmája, és egyet elveszít, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja?
|
| 9. | És ha megtalálja, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat: Örüljetek ti is - mondja -, mert megtaláltam elveszett drachmámat! -
|
| 10. | Mondom nektek, az Isten angyalai is éppígy örülnek majd egy megtérő bűnösnek."
|
| 11. | Majd így folytatta: "Egy embernek volt két fia.
|
| 12. | A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát.
|
| 13. | Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát.
|
| 14. | Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett.
|
| 15. | Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni.
|
| 16. | Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki.
|
| 17. | Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én meg éhen halok itt.
|
| 18. | Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened.
|
| 19. | Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be.
|
| 20. | Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.
|
| 21. | Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.
|
| 22. | Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut.
|
| 23. | Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk,
|
| 24. | hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.
|
| 25. | Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot.
|
| 26. | Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt.
|
| 27. | Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült - felelte.
|
| 28. | Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte.
|
| 29. | De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal.
|
| 30. | Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. -
|
| 31. | Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied.
|
| 32. | S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült."
|
