| 1. | Amikor Jézus szombaton egy vezető farizeus házába ment, hogy nála étkezzék, figyelték. |
| 2. | Íme, előtte állt egy vízkóros ember. |
| 3. | Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: "Szabad szombaton gyógyítani, vagy nem szabad?" |
| 4. | Azok hallgattak. Erre megérintette kezével, meggyógyította, és útnak bocsátotta. |
| 5. | Aztán hozzájuk fordult: "Ha valamelyiteknek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?" |
| 6. | Erre nem tudtak mit felelni. |
| 7. | A meghívottaknak egy példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják az első helyeket. |
| 8. | "Amikor lakodalomba hívnak - kezdte -, ne telepedjél le a főhelyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. |
| 9. | Ha ez megérkezik, jön, aki meghívott benneteket és felszólít: Add át a helyedet! És szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. |
| 10. | Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg előtt. |
| 11. | Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik." |
| 12. | Ekkor a házigazdához fordult: "Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat, sem jómódú szomszédaidat, nehogy visszahívjanak és viszonozzák neked. |
| 13. | Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. |
| 14. | S boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni. De az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat." |
| 15. | Ezek hallatán az egyik vendég így szólt hozzá: "Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában." |
| 16. | Erre ezt válaszolta: "Egy ember nagy vendégséget rendezett. Sokakat meghívott. |
| 17. | Amikor eljött a lakoma kezdetének ideje, elküldte szolgáit, mondják meg a meghívottaknak: Gyertek, már minden készen van. |
| 18. | De elkezdtek mentegetőzni. Az egyik ezt üzente neki: Földet vettem, s el kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki. |
| 19. | A másik azt mondta.: Öt iga ökröt vettem, megyek őket kipróbálni. Kérlek, ments ki. |
| 20. | Ismét más ezt mondta: Megnősültem, azért nem mehetek. |
| 21. | Visszatért a szolga, s átadta urának az üzeneteket. Megharagudott a házigazda, és megparancsolta szolgájának: Fogd magad, és eredj ki a város tereire és utcáira, és hívd ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat. |
| 22. | A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely. |
| 23. | Az Úr erre ráparancsolt a szolgára: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts mindenkit, jöjjön el, hadd teljen meg a házam. |
| 24. | Mondom nektek, azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli lakomámat." |
| 25. | Nagy népsokaság követte. Hozzájuk fordult, és így szólt: |
| 26. | "Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom. |
| 27. | Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom. |
| 28. | Aki tornyot akar építeni, nem ül-e le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon futja-e pénzéből, hogy fel is építse? |
| 29. | Nehogy azután, hogy az alapokat lerakta, de befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, kicsúfolja: |
| 30. | Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni. |
| 31. | Vagy melyik király nem ül le, mielőtt hadba vonulna egy másik király ellen, számot vetni, vajon a maga tízezernyi katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? |
| 32. | Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze van, és békét kér. |
| 33. | Így hát aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom. |
| 34. | A só hasznos. De ha a só elveszti az ízét, mivel ízesítik meg? |
| 35. | Sem földnek, sem trágyának nem való. Kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!" |
