| 1. | Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült. |
| 2. | Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra. |
| 3. | Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. |
| 4. | Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit ne üdvözöljetek. |
| 5. | Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! |
| 6. | Ha békesség fia lakik ott, rászáll békességetek, ha nem, visszaszáll rátok. |
| 7. | Maradjatok ott abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert a munkás megérdemli a maga bérét. Ne járjatok házról házra. |
| 8. | Ha egy városba érkeztek és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. |
| 9. | Gyógyítsátok meg ott a betegeket s hirdessétek: Közel van hozzátok az Isten országa! |
| 10. | De ha betértek valamelyik városba és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára és mondjátok: |
| 11. | Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de azért tudjátok meg: Közel van az Isten országa. |
| 12. | Bizony mondom nektek: Szodoma sorsa könnyebb lesz azon a napon, mint azé a városé. |
| 13. | Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a bennetek végbement csodák, már rég zsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. |
| 14. | Ezért Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb lesz a sorsa az ítéletkor, mint nektek. |
| 15. | És te, Kafarnaum! Nemde az égig emelkedtél? Egészen az alvilágig fogsz süllyedni! |
| 16. | Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött." |
| 17. | A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. "Uram - mondták -, nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk." |
| 18. | Így válaszolt nekik: "Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. |
| 19. | Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi. |
| 20. | De mégse annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben." |
| 21. | Abban az órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben, ezekkel a szavakkal: "Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. |
| 22. | Mindent átadott nekem Atyám. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú vagy akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni." |
| 23. | Majd külön a tanítványokhoz fordult, és így szólt: "Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. |
| 24. | Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok és nem látta, hallani, amit ti hallotok és nem hallotta." |
| 25. | Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. "Mester - szólította meg -, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?" |
| 26. | Megkérdezte tőle: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?" |
| 27. | Így válaszolt: "Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat." |
| 28. | "Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz" - válaszolta neki. |
| 29. | De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: "Kit tekintsek felebarátomnak?" |
| 30. | Erre Jézus átvette a szót: "Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. |
| 31. | Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. |
| 32. | Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment. |
| 33. | Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. |
| 34. | Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. |
| 35. | Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. - |
| 36. | Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?" |
| 37. | "Aki irgalmas szívű volt iránta" - felelte. Jézus így folytatta: "Menj és tégy te is hasonlóképpen." |
| 38. | Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta házába. |
| 39. | Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához és hallgatta a szavait. |
| 40. | Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket. Egyszer csak megállt: "Uram - méltatlankodott -, nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem!" |
| 41. | Az Úr azonban így válaszolt: "Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, |
| 42. | pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha." |
