| 1. | Aztán még hozzáfűzte: "Bizony mondom nektek, hogy a jelenlevők közül lesznek, akik nem halnak meg, míg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát." |
| 2. | Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s csak velük fölment egy magas hegyre. Ott átváltozott előttük. |
| 3. | Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle ványoló nem képes így ruhát kifehéríteni. |
| 4. | Egyszerre megjelent nekik Illés meg Mózes, és beszélgettek Jézussal. |
| 5. | Péter így szólt Jézushoz: "Mester! Olyan jó itt lenni! Hadd verjünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek." |
| 6. | Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. |
| 7. | Ekkor felhő ereszkedett alá, s árnyéka rájuk vetődött. A felhőből szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!" |
| 8. | Mire körülnéztek, senkit sem láttak a közelükben, csak Jézust. |
| 9. | A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból. |
| 10. | A parancsot megtartották, de maguk közt megvitatták, hogy mit jelenthet: A halálból feltámad. |
| 11. | Azután megkérdezték tőle: "Miért mondják az írástudók, hogy előbb el kell jönnie Illésnek?" |
| 12. | Ezt válaszolta: "Igen, előbb eljön Illés, és mindent helyreállít. De az is meg van írva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben lesz része. |
| 13. | Azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, ahogy előre megírták róla." |
| 14. | Amikor visszatért a tanítványokhoz, látta, hogy nagy népsokaság tolong körülöttük. Írástudók vitatkoztak velük. |
| 15. | Mihelyt az emberek észrevették, elcsodálkoztak, majd eléje siettek és üdvözölték. |
| 16. | Megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztok velük?" |
| 17. | Valaki megszólalt a tömegből: "Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akit néma lélek szállt meg. |
| 18. | Amikor hatalmába keríti, a földhöz vágja, habzik a szája, csikorgatja a fogait és megmerevedik. Már szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták." |
| 19. | "Ó, te hitetlen nemzedék - válaszolta -, meddig maradjak még körödben? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide hozzám!" |
| 20. | Odavitték. Mihelyt a lélek meglátta, nyomban gyötörni kezdte (a fiút), úgyhogy az a földre zuhant s habzó szájjal fetrengett. |
| 21. | "Mióta szenved a bajban?" - kérdezte apját. "Kicsi kora óta - válaszolta. - |
| 22. | Sokszor tűzbe meg vízbe kergette, csakhogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, segíts rajtunk, és légy részvéttel irántunk." |
| 23. | Jézus így felelt: "Ha valamit tehetsz?... Minden lehetséges annak, aki hisz." |
| 24. | A fiú apja erre felkiáltott: "Hiszek! Segíts hitetlenségemen!" |
| 25. | Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg gyűlik össze, ráparancsolt a tisztátalan lélekre: "Néma és süket lélek, parancsolom neked, menj ki belőle, és ne térj többé vissza belé!" |
| 26. | Az felordított, s heves rángatások közepette kiment belőle. A fiú olyan lett, mintha halott volna. Sokan úgy vélték, hogy meghalt. |
| 27. | Jézus azonban megfogta a kezét, felsegítette, s a gyermek talpra állt. |
| 28. | Amikor bement a házba, tanítványai külön megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?" |
| 29. | "Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására" - felelte. |
| 30. | Útjukat folytatva átvándoroltak Galileán. De nem akarta, hogy valaki tudjon róla, |
| 31. | mert a tanítványait akarta tanítani. Megmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de azután hogy megölik, harmadnapra feltámad. |
| 32. | Nemigen értették ugyan a szavait, de nem merték kérdezgetni. |
| 33. | Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, megkérdezte tőlük: "Miről beszélgettetek az úton?" |
| 34. | Hallgattak, mert egymás közt arról tanakodtak az úton, hogy ki nagyobb közülük. |
| 35. | Leült, odahívta a tizenkettőt, s így szólt: "Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája." |
| 36. | Aztán odahívott egy gyereket, közéjük állította, majd ölébe vette, s folytatta: |
| 37. | "Aki befogad egy ilyen gyereket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem." |
| 38. | Ekkor János szólalt meg: "Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött a nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem tartozik közénk." |
| 39. | Jézus így válaszolt: "Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni. |
| 40. | Aki nincs ellenünk, az velünk van. |
| 41. | Ha csak egy pohár vizet ad is nektek valaki inni azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, megkapja érte a jutalmat. |
| 42. | Ha viszont valaki megbotránkoztat egyet is e kicsik közül, akik hisznek, jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék. |
| 43. | Ha kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutni, az olthatatlan tűzre. |
| 44. | |
| 45. | Ha lábad megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tűzére kerülni. |
| 46. | |
| 47. | Ha szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni, |
| 48. | ahol a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki. |
| 49. | Mindenkit tűzzel sóznak majd meg. |
| 50. | A só jó. De ha a só elveszti ízét, mivel ízesítik meg? Legyen bennetek só, és éljetek békében egymással." |
