| 1. | Innen eltávozva saját városába ment. Tanítványai elkísérték. |
| 2. | A következő szombaton tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: "Honnét vette ezt? Hol tett szert erre a bölcsességre? És a csodák, amiket kezével végbevisz! |
| 3. | Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? S ugye, nővérei is itt élnek közöttünk?" És megbotránkoztak rajta. |
| 4. | Jézus erre megjegyezte: "A prófétának csak hazájában, rokonai körében, a saját házában nincs becsülete." |
| 5. | S nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. |
| 6. | Maga is csodálkozott hitetlenségükön. |
| 7. | Végigjárta a falvakat és tanított. Magához hívta a tizenkettőt, és kettesével szétküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkeken. |
| 8. | Meghagyta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot; sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. |
| 9. | Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. |
| 10. | Azután folytatta: "Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytathatjátok. |
| 11. | Ha valamely helységben nem fogadnak be, és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük." |
| 12. | Azok elmentek, s hirdették a bűnbánatot, |
| 13. | sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak. |
| 14. | Heródes király is hallott róla, hiszen messze elterjedt nevének a híre. Azt gondolta, Keresztelő János támadt fel a halálból, azért van benne csodatevő erő. |
| 15. | Voltak, akik azt állították, hogy Illés. Ismét mások azt mondták, hogy próféta, olyan, mint egy a próféták közül. |
| 16. | Heródes ezek hallatára megállapította magában: "János támadt fel, akit lefejeztettem." |
| 17. | Mert Heródes volt az, aki embereivel elfogatta Jánost, és megkötözve börtönbe vetette testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett. |
| 18. | János tudniillik figyelmeztette Heródest: "Nem szabad testvéred feleségével élned." |
| 19. | Emiatt Heródiás megharagudott rá, el szerette volna tétetni láb alól, de nem tudta. |
| 20. | Heródes ugyanis félt Jánostól. Tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmezte. Ha beszélgetett vele, nagyon zavarba jött, de azért szívesen hallgatta. |
| 21. | Végül mégis eljött a kedvező alkalom. Születése napján Heródes lakomát rendezett főembereinek, tisztjeinek és Galilea előkelőinek. |
| 22. | Közben Heródiásnak a leánya bement és táncolt nekik, s Heródes és vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: "Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked." |
| 23. | Meg is esküdött neki: "Bármit kérsz, megadom, akár országom felét is." |
| 24. | Az kiment és megkérdezte anyját: "Mit kérjek?" "Keresztelő János fejét" - válaszolta. |
| 25. | Visszasietett a királyhoz és előadta kérését: "Azt akarom, hogy most mindjárt add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!" |
| 26. | A király igen szomorú lett, de az esküre és a vendégekre való tekintettel nem akarta elutasítani. |
| 27. | Azon nyomban küldte a hóhért, azzal a paranccsal hogy hozza el János fejét. Az ment, és lefejezte a börtönben, |
| 28. | és tálcára téve elhozta a fejét, odaadta a leánynak, a leány pedig átnyújtotta anyjának. |
| 29. | Amikor tanítványai meghallották, eljöttek, a holttestet elvitték, és eltemették egy sírboltba. |
| 30. | Az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak róla, mi mindent tettek és tanítottak. |
| 31. | Ő pedig így szólt hozzájuk: "Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!" Mert annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük. |
| 32. | Bárkába szálltak tehát, és elvonultak egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. |
| 33. | De sokan látták, amikor elindultak, és kitalálták szándékukat. Erre a városokból mindenünnen gyalog odasiettek, és megelőzték őket. |
| 34. | Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani. |
| 35. | Már későre járt az idő, tanítványai azért odamentek és szóltak neki: "A vidék elhagyatott, s már késő van. |
| 36. | Bocsásd el őket, hogy elmehessenek a környék tanyáira és falvaiba ennivalót venni." |
| 37. | Ő azonban így válaszolt: "Ti adjatok nekik enni!" Azok ezt felelték: "Talán elmenjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?" |
| 38. | Erre megkérdezte: "Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!" Megtudták és jelentették: "Öt, és két halunk." |
| 39. | Erre meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsenek le mindenkit a zöld gyepre. |
| 40. | Le is telepedtek, százas és ötvenes csoportokban. |
| 41. | Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Megtörte a kenyeret, s odaadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is szétosztotta. |
| 42. | Mindenki evett és jól is lakott. |
| 43. | A maradék kenyérből és halból tizenkét kosarat szedtek tele. |
| 44. | A kenyérből csak férfiak ötezren ettek. |
| 45. | Ezután mindjárt sürgette a tanítványokat, hogy szálljanak bárkába, s keljenek át a túlsó partra, Betszaidával szembe, addig ő elbocsátja a tömeget. |
| 46. | Aztán elküldte őket, és fölment a hegyre imádkozni. |
| 47. | Közben besötétedett. A bárka mélyen bent járt a tavon. Ő ott maradt egyedül a parton. |
| 48. | Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel - mert ellenszelük volt -, a negyedik éjszakai őrváltás órájában elindult feléjük a vízen járva. El akarta őket kerülni. |
| 49. | Amikor látták, hogy a vízen jár, azt vélték, hogy kísértet, és elkezdtek kiabálni, |
| 50. | mert mindnyájan látták és megrémültek. Ő azonban rögtön szólt hozzájuk: "Bátorság! Én vagyok. Ne féljetek!" |
| 51. | Aztán beszállt ő is a bárkába, és a szél elállt. Az ámulattól nem tudtak hová lenni, |
| 52. | mert még a kenyerek csodáját sem fogták fel, a szívük még érzéketlen volt. |
| 53. | Átkelve a tavon Genezáret földjére érkeztek s kikötöttek. |
| 54. | Amikor kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték. |
| 55. | Bejárták az egész környéket, s ágyastul odahordták a betegeket, ahol hallomásuk szerint tartózkodott. |
| 56. | Amerre csak járt, a falvakon, városokon és tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult. |
