| 1. | Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalómé illatszereket vásá- roltak, s elmentek, hogy bebalzsamozzák. |
| 2. | A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. |
| 3. | Egymás közt így beszélgettek: "Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?" |
| 4. | De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. |
| 5. | Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek. |
| 6. | De az megszólította őket: "Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely ahová tették! |
| 7. | De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek." |
| 8. | Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről. |
| 9. | Miután a hét első napjának reggelén feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből a hét ördögöt kiűzte. |
| 10. | Ez elment és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. |
| 11. | Amikor meghallották, hogy él, és hogy (Mária Magdolna) látta, nem hitték el. |
| 12. | Ezután idegen alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. |
| 13. | Visszatérve ezek közölték a hírt a többiekkel is, de nekik sem hittek. |
| 14. | Végül a tizenegynek jelent meg, amikor egyszer asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták. |
| 15. | Aztán így szólt hozzájuk: "Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. |
| 16. | Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. |
| 17. | Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, |
| 18. | kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak." |
| 19. | Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölment a mennybe, elfoglalta helyét az Isten jobbján, |
| 20. | ők meg elmentek, s mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr velük volt munkájukban, és tanításukat csodákkal kísérte és igazolta. |
