| 1. | Két nappal húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe előtt a főpapok és írástudók arra törekedtek, hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy aztán megöljék. |
| 2. | Egy dologban megállapodtak: "Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt!" |
| 3. | Amikor Betániában a leprás Simon házában vendégül látták, odalépett hozzá egy asszony. Alabástrom edényben valódi s igen drága nárdusolajat hozott. Feltörte az alabástromot és (Jézus) fejére öntötte. |
| 4. | Némelyek bosszankodtak magukban: "Miért kell a kenetet így pazarolni? |
| 5. | Hisz több mint háromszáz dénárért el lehetett volna adni és szétosztani a szegények közt." És szemrehányást tettek az asszonynak. |
| 6. | Jézus azonban ezt mondta: "Hagyjátok! Mit akadékoskodtok, hisz jót tett velem! |
| 7. | Szegények mindig vannak veletek. Akkor tehettek velük jót, amikor akartok. De én nem vagyok mindig veletek. |
| 8. | Azt tette, ami telt tőle. Előre megkente testemet a temetésre. |
| 9. | Bizony mondom nektek, bárhol a világon hirdetik majd az evangéliumot, az ő tettéről is megemlékeznek." |
| 10. | Iskarióti Júdás, egy a tizenkettő közül elment a főpaphoz, hogy elárulja. |
| 11. | Amikor ezek tudomást szereztek róla, megörültek és pénzt ígértek neki. Ezért kereste a kedvező alkalmat, hogy a kezükre adhassa. |
| 12. | A kovásztalan kenyér első napján, amikor a húsvéti bárányt fel szokták áldozni, tanítványai megkérdezték: "Mi a szándékod? Hová menjünk, hogy megtegyük az előkészületeket a húsvéti bárány elköltéséhez?" |
| 13. | Erre elküldte két tanítványát: "Menjetek a városba! - mondta. - Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Szegődjetek a nyomába, |
| 14. | aztán ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti, hol van az a terem, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom? |
| 15. | Ő majd mutat nektek egy vánkosokkal berendezett tágas emeleti helyiséget. Ott készítsétek el." |
| 16. | A tanítványok elmentek, s a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta, s el is készítették a húsvéti vacsorát. |
| 17. | Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel. |
| 18. | Miután a vacsorához letelepedtek, Jézus így szólt: "Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem, egy, aki eszik velem." |
| 19. | Elszomorodtak és sorra kérdezték: "Csak nem én?" |
| 20. | Így válaszolt: "Tizenkettőtök közül az egyik, aki velem egyszerre nyúl a tálba. |
| 21. | Az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van róla írva, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik." |
| 22. | Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: "Vegyétek, ez az én testem." |
| 23. | Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belőle. |
| 24. | Ő pedig így szólt: "Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontattatik. |
| 25. | Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom az Isten országában." |
| 26. | Ezután elimádkozták a hálaadó zsoltárt, és kimentek az Olajfák-hegyére. |
| 27. | Ott Jézus megmondta: "Mindnyájan megbotránkoztok, ahogy meg van írva: Megverem a pásztort és szétszélednek a juhok. |
| 28. | De feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába." |
| 29. | Péter erősködött: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én akkor sem." |
| 30. | Jézus csak ennyit mondott: "Bizony mondom neked, hogy még ma éjjel, mielőtt a kakas másodszor szólna, háromszor megtagadsz." |
| 31. | Erre még jobban fogadkozott: "Ha meg kell is veled halnom, nem tagadlak meg!" Ugyanígy fogadkoztak a többiek is. |
| 32. | Odaértek a Getszemáni nevű majorba. Itt így szólt (Jézus) tanítványaihoz: "Üljetek itt le, amíg imádkozom." |
| 33. | Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Remegni kezdett és gyötrődni. |
| 34. | Majd így szólt hozzájuk: "Halálos szomorúság fogta el lelkemet. Maradjatok itt és virrasszatok!" |
| 35. | Valamivel odébb ment, leborult a földre és imádkozott, hogy ha lehetséges, maradjon el ez az óra. |
| 36. | "Abba, Atyám! - fohászkodott -, te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!" |
| 37. | Visszament hozzájuk, de alva találta őket. Megszólította Pétert: "Simon, alszol? Egy órát sem tudtál virrasztani velem? |
| 38. | Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, de a test gyönge." |
| 39. | Megint elvonult és előbbi szavait ismételve imádkozott. |
| 40. | Visszatérve újra alva találta őket, mivel szemük igen elnehezedett. Nem is tudták, mit feleljenek. |
| 41. | Harmadszor is visszament hozzájuk, s azt mondta nekik: "Még mindig alusztok és pihentek? |
| 42. | Elég volt. Itt az óra, az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek fel, induljunk! Íme, közeledik hozzám az áruló!" |
| 43. | Míg beszélt, odaért Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele karddal és doronggal felfegyverezve egy csapat, amelyet a főpapok, írástudók és vének küldtek ki. |
| 44. | Az áruló így adott jelt: "Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el és vezessétek el biztos őrizet alatt!" |
| 45. | Odaérve rögtön Jézushoz lépett: "Mester!" - szólt és megcsókolta. |
| 46. | Erre rátették kezüket és elfogták. |
| 47. | Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki kirántotta a kardját, a főpap szolgájára sújtott vele, és levágta a fülét. |
| 48. | Jézus így szólt hozzájuk: "Kardokkal és dorongokkal jöttetek elfogni, mint egy rablót. |
| 49. | Naponta ott voltam köztetek a templomban s tanítottam, és nem fogtatok el. De az Írásnak be kell teljesednie." |
| 50. | Erre mindenki magára hagyta és elmenekült. |
| 51. | Egy ifjú mégis követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni, |
| 52. | otthagyta a gyolcsleplet és meztelenül elfutott. |
| 53. | Jézust a főpaphoz kísérték. Itt gyűltek össze a főpapok, vének és írástudók. |
| 54. | Péter messziről követte, egészen be a főpap udvarába. Ott az őrség tagjaival együtt leült és melegedett a tűznél. |
| 55. | A főpapok és az egész főtanács bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak. |
| 56. | Sokan tanúskodtak ugyan hamisan ellene, de vallomásuk nem egyezett. |
| 57. | Ekkor néhányan felálltak, s ezt a hamis tanúságot tették ellene: |
| 58. | "Hallottuk, amikor kijelentette: Lebontom ezt az emberi kéz építette templomot, és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz alkotása." |
| 59. | De vallomásuk így sem vágott egybe. |
| 60. | Erre középre állt a főpap, s ezt a kérdést intézte Jézushoz: "Semmit sem válaszolsz azokra, amit ezek felhoznak ellened?" |
| 61. | De ő hallgatott és nem felelt semmit. A főpap újra kérdezte, és ezt mondta: "Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) Fia?" |
| 62. | Jézus így válaszolt: "Én vagyok. És látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a hatalom jobbján, és eljön az ég felhőin." |
| 63. | A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: "Mi szükségünk van még tanúkra? |
| 64. | Hallottátok, hogy káromkodott. Mi a véleményetek?" Mind méltónak ítélték a halálra. |
| 65. | Ekkor némelyek kezdték leköpdösni, aztán arcát letakarva ököllel verték, s közben kérdezgették: "Találd el, ki az!" Még az őrség tagjai is arcul verték. |
| 66. | Míg Péter kint ült az udvaron, kiment a főpap egyik szolgálója. |
| 67. | Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette és megszólította: "Te is a názáreti Jézussal voltál." |
| 68. | De ő tagadta: "Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz." Ezzel kiment az előcsarnokba, s akkor megszólalt a kakas. |
| 69. | A szolgáló észrevette, s újra mondta az ott állóknak: "Ez is közülük való." |
| 70. | Ő megint tagadta. Nemsokkal ezután, akik mellette álltak, szintén állították: "Valóban közéjük tartozol, hiszen galileai vagy." |
| 71. | Erre átkozódni és esküdözni kezdett: "Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!" |
| 72. | A kakas másodszor is megszólalt. Péternek eszébe jutottak Jézus szavai: "Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg." És könnyekre fakadt. |
