| 1. | Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfage és Betánia táján, az Olajfák-hegyénél előreküldte két tanítványát |
| 2. | ezzel az utasítással: "Térjetek be a szemközti faluba! Mindjárt amikor beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide! |
| 3. | Ha valaki szólna, hogy mit csináltok, mondjátok, hogy Urának van rá szüksége. Erre rögtön elengedi." |
| 4. | El is mentek és megtalálták a szamárcsikót, kint az úton egy kapuhoz kötve. |
| 5. | Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: "Miért oldjátok el a szamarat?" |
| 6. | Úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta nekik. Erre elengedték őket. |
| 7. | A szamárcsikót Jézushoz vezették, ráterítették köntösüket, és ő ráült. |
| 8. | Sokan a ruhájukat terítették az útra, mások meg lombos ágakat szórtak eléje, amelyeket a réten vágtak. |
| 9. | Az előtte menők, s akik kísérték, ezt zengték: "Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! |
| 10. | Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!" |
| 11. | Így vonult be Jeruzsálembe, a templomba. Ott körös-körül mindent szemügyre vett, aztán mivel már későre járt az idő, a tizenkettővel kiment Betániába. |
| 12. | Másnap, amikor Betániát elhagyták, megéhezett. |
| 13. | Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult irányába, hátha talál rajta valamit. De odaérve semmit sem talált rajta, csak levelet, mert még nem volt itt a fügeérés ideje. |
| 14. | Azt mondta neki: "Soha senki ne egyen rólad gyümölcsöt!" A tanítványok hallották. |
| 15. | Megérkeztek Jeruzsálembe. Bement a templomba, s kiűzte, akik adtak-vettek a templomban, a pénzváltók asztalait és a galambárusok állványait pedig felforgatta. |
| 16. | Nem engedte meg senkinek, hogy valamit is keresztülvigyen a templom területén. |
| 17. | Tanított, és mondta nekik: "Nemde meg van írva: Az én házamat az imádság házának fogják hívni minden nép számára? Ti meg rablók barlangjává tettétek." |
| 18. | Amikor a főpapok és írástudók értesültek a dologról, tanakodni kezdtek, miképp okozzák vesztét. |
| 19. | Féltek tőle, hiszen az egész nép csodálkozott tanításán. Amikor beesteledett, elhagyták a várost. |
| 20. | Amikor másnap korán reggel elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tövestül kiszáradt. |
| 21. | Péternek eszébe jutott (az átok): "Mester - mondta -, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt." |
| 22. | Jézus így felelt: "Ha hisztek Istenben, |
| 23. | bizony mondom nektek, hogyha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel és vesd magad a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik. |
| 24. | Ezért mondom nektek, hogy ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek. |
| 25. | Ám amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket." |
| 26. | . |
| 27. | Ismét Jeruzsálembe mentek. Amikor a templomban járt, odamentek hozzá a főpapok, írástudók és vének, |
| 28. | és megkérdezték: "Milyen hatalom birtokában teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?" |
| 29. | Jézus így válaszolt: "Kérdezek tőletek valamit, s feleljetek rá nekem, aztán majd én is megmondom, milyen hatalom birtokában teszem, amit teszek. |
| 30. | János keresztsége az égből való volt, vagy pedig emberektől származott? Feleljetek nekem!" |
| 31. | Erre elkezdtek egymás közt tanakodni. Így okoskodtak: "Ha azt mondjuk: Az égből - azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki? |
| 32. | Mondjuk talán azt, hogy az emberektől." De féltek a tömegtől, mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt. |
| 33. | Ezért így válaszoltak Jézusnak: "Nem tudjuk." Jézus azért ezt felelte: "Akkor én sem mondom meg nektek, milyen hatalom birtokában teszem ezeket." |
