| 1. | Innét útra kelve Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét tömeg vette körül, ő pedig szokása szerint tanította őket. |
| 2. | A farizeusok is odamentek és megkérdezték: "El szabad a férjnek bocsátania a feleségét?" Próbára akarták ugyanis tenni. |
| 3. | De ő kérdéssel válaszolt: "Mit parancsolt nektek Mózes?" |
| 4. | "Mózes megengedte, hogy válólevelet írva elküldjük az asszonyt" - felelték. |
| 5. | Jézus folytatta: "Szívetek keménysége miatt írta ezt a parancsot. |
| 6. | De Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. |
| 7. | Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, |
| 8. | és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. |
| 9. | Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét." |
| 10. | Otthon tanítványai ismét efelől kérdezgették. |
| 11. | Ezt válaszolta: "Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. |
| 12. | Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör." |
| 13. | Kisgyerekeket hoztak hozzá, hogy érintse meg őket. De a tanítványok elutasították őket. |
| 14. | Amikor Jézus észrevette, helytelenítette. "Hagyjátok - mondta -, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, hisz ilyeneké az Isten országa. |
| 15. | Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda." |
| 16. | Azután megölelte, és kezét rájuk téve megáldotta őket. |
| 17. | Amikor útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: "Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" |
| 18. | "Miért mondasz engem jónak? - kérdezte Jézus. - Senki sem jó, csak egy, az Isten. |
| 19. | Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!" |
| 20. | "Mester - válaszolta -, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva." |
| 21. | Jézus ránézett és megkedvelte. "Valami hiányzik még belőled - mondta neki. - Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!" |
| 22. | Ennek hallatára az elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. |
| 23. | Jézus erre körülnézett és tanítványaihoz fordult: "Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!" |
| 24. | A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus azonban megismételte: "Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába! |
| 25. | Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába." |
| 26. | Ezek szerfölött csodálkoztak és egymás közt kérdezgették: "Hát akkor ki üdvözülhet?" |
| 27. | Jézus rájuk nézett, és folytatta: "Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Mert az Istennek minden lehetséges." |
| 28. | Ekkor Péter megszólalt: "Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged." |
| 29. | Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, |
| 30. | százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet - bár üldözések közepette -, az eljövendő világban pedig örök életet. |
| 31. | Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők." |
| 32. | Úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus elöl ment, ők pedig csodálkoztak, követői meg féltek. Ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni, ami vele történni fog: |
| 33. | "Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak. |
| 34. | Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapra feltámad." |
| 35. | Zebedeus fiai, Jakab és János eléje járultak, s megszólították: "Mester, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket." |
| 36. | "Mit tegyek nektek?" - kérdezte. |
| 37. | "Add meg nekünk - felelték -, hogy egyikünk jobb oldaladon, másikunk bal oldaladon üljön dicsőségedben." |
| 38. | Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelyből, amelyből majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?" |
| 39. | "Készen" - felelték. Jézus így folytatta: "A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek. |
| 40. | De hogy jobb és bal oldalamon ki üljön, afelől nem én döntök. Az a hely azokat illeti, akiknek készült". |
| 41. | Amikor a többi tíz ezt hallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. |
| 42. | Jézus ezért odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. |
| 43. | Közöttetek azonban ne így legyen. Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, |
| 44. | és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. |
| 45. | Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." |
| 46. | Közben Jerikóba értek. Amikor Jerikót tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen kéregetve. |
| 47. | Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" |
| 48. | Többen csitították, hogy hallgasson. Ő annál hangosabban kiáltotta: "Dávid fia, könyörülj rajtam!" |
| 49. | Jézus megállt, és így szólt: "Hívjátok ide!" Odaszóltak a vaknak: "Bízzál, kelj fel, téged hív!" |
| 50. | Az eldobta köntösét, felugrott, és odasietett Jézushoz. |
| 51. | Jézus megkérdezte: "Mit tegyek veled?" "Mester - kérte a vak -, hogy lássak." |
| 52. | Jézus így szólt hozzá: "Menj, a hited meggyógyított." Nyomban visszakapta látását, és követte az úton. |
