| 1. | Amikor lejött a hegyről, nagy népsokaság követte. |
| 2. | Egyszer csak odament hozzá egy leprás, leborult előtte és kérte: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!" |
| 3. | Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, s így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" Erre az nyomban megtisztult leprájától. |
| 4. | Ekkor Jézus ezt mondta neki: "Vigyázz, ne mondd el senkinek, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel a Mózes rendelte áldozatot bizonyságul!" |
| 5. | Amikor beért Kafarnaumba, egy százados járult eléje, kérve őt: |
| 6. | "Uram - szólította meg -, szolgám bénán fekszik otthon, és rettenetesen kínlódik." |
| 7. | "Megyek és meggyógyítom" - felelte neki. |
| 8. | A százados ezt mondta neki: "Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul! |
| 9. | Magam is alárendelt ember vagyok, s katonák szolgálnak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: Menj el! - elmegy, a másiknak: Gyere ide! - odajön hozzám, vagy szolgámnak: Tedd ezt meg! - megteszi." |
| 10. | Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott és kísérőihez fordult: "Bizony mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet. |
| 11. | Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, |
| 12. | az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz." |
| 13. | A századosnak pedig ezt mondta Jézus: "Menj, legyen úgy, ahogy hitted!" A szolga még abban az órában meggyógyult. |
| 14. | Amikor Jézus betért Péter házába, annak anyósát lázas betegen, ágyban találta. |
| 15. | Megérintette kezét, erre megszűnt a láza. Fölkelt és szolgált neki. |
| 16. | Amikor beesteledett, sok ördögtől megszállt embert vittek hozzá. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket, és mind meggyógyította a betegeket, |
| 17. | hogy beteljesedjen Izajás jövendölése: "Magára vállalta bajainkat és hordozta betegségeinket." |
| 18. | Amikor Jézus látta maga körül a sokaságot, meghagyta, hogy keljenek át a túlsó partra. |
| 19. | Akkor odalépett hozzá egy írástudó és azt mondta neki: "Mester, követlek téged, bárhová mégy is." |
| 20. | Jézus így válaszolt: "A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania." |
| 21. | Egy másik tanítványa kérte: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat!" |
| 22. | Jézus azonban ezt felelte: "Kövess engem, hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat!" |
| 23. | Bárkába szállt, s tanítványai követték. |
| 24. | Egyszerre csak nagy vihar támadt a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt. |
| 25. | Odamentek hozzá, fölkeltették és kérték: "Uram, ments meg minket, elveszünk!" |
| 26. | Jézus ezt mondta nekik: "Mit féltek, kishitűek?" Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, s nagy nyugalom támadt. |
| 27. | Az emberek csodálkozva kérdezgették: "Ki lehet ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?" |
| 28. | Amikor a túlsó parton Gadara környékére ért, két ördögtől megszállt emberrel találkozott. A sírboltokból jöttek elő. Annyira elvadultak voltak, hogy senki sem mert az úton járni. |
| 29. | Így kiabáltak: "Mi közünk hozzád, Isten fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?" |
| 30. | Messze tőlük nagy sertéskonda legelészett. |
| 31. | Ezért az ördögök kérték: "Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába!" |
| 32. | "Menjetek!" - mondta nekik. Erre kimentek és megszállták a sertéseket, mire az egész konda lerohant a meredekről a tóba és vízbe fúlt. |
| 33. | A kanászok elfutottak, és a városba érve mindent elmondtak, azt is, ami a megszállottakkal a szemük láttára történt. |
| 34. | Az egész város kiment Jézus elé, és amikor megpillantották, kérték, hagyja el határukat. |
