| 1. | Amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, így szólt tanítványaihoz: |
| 2. | "Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét. Az Emberfiát kereszthalálra adják." |
| 3. | Akkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kaifás főpap palotájában, |
| 4. | és tanácsot tartottak, hogyan tudnák Jézust csellel elfogni és megölni. |
| 5. | Mindamellett megállapodtak: "Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt." |
| 6. | Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott, |
| 7. | odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben drága illatos olajat hozott, s ahogy ott ült az asztalnál, a fejére öntötte. |
| 8. | Ennek láttára a tanítványok bosszankodtak: "Mire való ez a pazarlás? |
| 9. | Hisz jó pénzért el lehetett volna adni, s az árát a szegények közt szétosztani." |
| 10. | Jézus észrevette, s így szólt hozzájuk: "Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hisz jót tett velem. |
| 11. | Szegények mindig lesznek veletek, de én nem maradok mindig veletek. |
| 12. | Amikor az illatos olajat testemre öntötte, a temetésemre tette. |
| 13. | Bizony mondom nektek, ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett." |
| 14. | Ekkor a tizenkettő közül az egyik, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz, |
| 15. | és ezt kérdezte tőlük: "Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?" Azok harminc ezüstöt fizettek neki. |
| 16. | Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik. |
| 17. | A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: "Hogy akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?" |
| 18. | Így felelt: "Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Közel az időm, nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát." |
| 19. | A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, elkészítették számára a húsvéti bárányt. |
| 20. | Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkét tanítvánnyal. |
| 21. | Vacsora közben megszólalt: "Bizony mondom nektek, egyiketek elárul." |
| 22. | Erre igen elszomorodtak és sorra megkérdezték: "Csak nem én vagyok az, Uram?" |
| 23. | "Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el" - felelte. |
| 24. | Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik." |
| 25. | Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: "Csak nem én vagyok az, mester?" "Magad mondtad" - válaszolta. |
| 26. | Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem!" |
| 27. | Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: "Igyatok ebből mindnyájan, |
| 28. | mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára. |
| 29. | Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában." |
| 30. | Ezután elénekelték a zsoltárt és kimentek az Olajfák-hegyére. |
| 31. | Akkor Jézus mondta: "Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok bennem. Írva van: Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai. |
| 32. | De feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába." |
| 33. | Péter fogadkozott: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem botránkozom meg soha." |
| 34. | Jézus csak ennyit mondott: "Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz." |
| 35. | Péter erősködött: "Még ha meg kell is veled halnom, akkor sem tagadlak meg." Ugyanígy beszélt a többi tanítványa is. |
| 36. | Közben odaért velük a Getszemáni nevű majorba. "Üljetek le - mondta tanítványainak -, én arrébb megyek és imádkozom." |
| 37. | Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre szomorúság fogta el, és gyötrődni kezdett. |
| 38. | "Halálosan szomorú a lelkem - mondta nekik. - Maradjatok itt és virrasszatok velem!" |
| 39. | Valamivel odébb ment, és arcra borulva így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!" |
| 40. | Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Szemére vetette Péternek: "Még egy órát sem tudtok velem virrasztani? |
| 41. | Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen." |
| 42. | Másodszor is elment és így imádkozott: "Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint!" |
| 43. | Amikor visszatért, megint alva találta őket. |
| 44. | Erre otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. |
| 45. | Aztán visszament tanítványaihoz, s így szólt: "Aludjatok csak és pihenjetek! Elérkezett az óra. Az Emberfiát a bűnösök kezére adják. |
| 46. | Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul." |
| 47. | Még beszélt, amikor odaért Júdás, a tizenkettő közül az egyik, s vele a főpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. |
| 48. | Az áruló jelben egyezett meg velük. "Akit megcsókolok - mondta -, ő az, fogjátok el!" |
| 49. | Azzal mindjárt Jézushoz lépett. "Üdvözöllek, Mester!" - mondta, és megcsókolta. |
| 50. | Jézus megkérdezte: "Barátom, miért jöttél?" Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá, és foglyul ejtették. |
| 51. | Jézus kísérői közül az egyik kardjához kapott, kirántotta, a főpap szolgájára sújtott és levágta a fülét. |
| 52. | Jézus rászólt: "Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el. |
| 53. | Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetem Atyámat, s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet? |
| 54. | De akkor hogy teljesedne be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?" |
| 55. | Abban az órában Jézus azt mondta a tömegnek: "Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naponta ott voltam a templomban, és tanítottam, mégsem fogtatok el. |
| 56. | Ez mind azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai." Erre a tanítványok mind elhagyták és elmenekültek. |
| 57. | Akik elfogták Jézust, Kaifás főpap elé hurcolták. Ott már együtt voltak az írástudók és a nép vénei. |
| 58. | Péter messziről követte, egészen a főpap palotájáig. Bement és leült a szolgák közé, hogy lássa, mi lesz a dolog vége. |
| 59. | A főpapok és az egész főtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, |
| 60. | de mivel nem találtak, sok hamis tanú jelentkezett. Végre jött kettő, |
| 61. | s így vádaskodott: "Azt állította: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt újra fel tudom építeni." |
| 62. | A főpap erre felállt és megkérdezte: "Nem felelsz semmit arra, amivel ezek vádolnak?" |
| 63. | Jézus hallgatott. A főpap folytatta: "Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?" |
| 64. | "Magad mondtad - felelte Jézus. - De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin." |
| 65. | A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: "Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást. |
| 66. | Mi a véleményetek?" "Méltó a halálra!" - kiabálták. |
| 67. | Aztán szembeköpdösték, és ököllel verték, mások arcul ütötték, |
| 68. | és közben kérdezgették: "Találd ki, Messiás, ki ütött meg!" |
| 69. | Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló, és megszólította: "Te is a galileai Jézussal voltál." |
| 70. | De ő mindnyájuk hallatára tagadta: "Nem értem, mit beszélsz." |
| 71. | Amikor kifelé tartott a kapun, egy másik szolgáló is észrevette: "Ez is a názáreti Jézussal volt" - mondta a többieknek. |
| 72. | Megint tagadta, most már esküvel: "Nem ismerem azt az embert." |
| 73. | Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: "De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is elárul." |
| 74. | Erre már esküdözni és átkozódni kezdett: "Nem ismerem azt az embert!" Azon nyomban megszólalt a kakas. |
| 75. | Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava: "Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz." Kiment, és keserves sírásra fakadt. |
