| 1. | Amikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák-hegyéhez értek, Jézus elküldte két tanítványát, |
| 2. | ezzel a megbízatással: "Menjetek a szemközti faluba! Találtok ott egy megkötött szamarat a csikajával. Oldjátok el és vezessétek ide! |
| 3. | Ha valaki szólna érte, mondjátok, hogy szüksége van rá Urunknak, akkor rögtön elengedi." |
| 4. | Ez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava: |
| 5. | Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, királyod jön hozzád, szerényen, szamárháton, a teherhordó állat csikaján. |
| 6. | A tanítványok elmentek, s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. |
| 7. | Elhozták a szamarat és csikaját, ráterítették ruhájukat, ő pedig felült rá. |
| 8. | A nép közül sokan eléje terítették ruhájukat az útra, mások ágakat tördeltek a fákról, és az útra szórták. |
| 9. | Az előtte járó s az utána tóduló tömeg így kiáltozott: "Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!" |
| 10. | Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. "Ki ez?" - kérdezgették. - |
| 11. | "Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből" - felelte a nép. |
| 12. | Jézus bement a templomba, és kiűzte onnan, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait felforgatta. |
| 13. | "Meg van írva - mondta -, hogy az én házamat az imádság házának fogják nevezni, ti pedig rablók barlangjává teszitek." |
| 14. | A templomban vakok és sánták mentek hozzá, s ő meggyógyította őket. |
| 15. | Amikor a főpapok és írástudók látták, hogy csodákat tesz, s hogy a gyerekek a templomban így kiáltoznak: "Hozsanna Dávid fiának!", méltatlankodtak, |
| 16. | és szóltak neki: "Hallod, mit kiabálnak?" Jézus így válaszolt: "Hallom. Nem olvastátok sose: Gyerekek és csecsemők ajkával hirdetted dicsőségedet?" |
| 17. | Ezzel otthagyta őket, s a várost elhagyva Betániába ment, és ott töltötte az éjszakát. |
| 18. | Kora reggel a városba tartva megéhezett. |
| 19. | Az út mentén látott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt: "Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!" A fügefa azon nyomban kiszáradt. |
| 20. | Ennek láttán a tanítványok csodálkozva kérdezték: "Hogyan száradhatott ki így egyszerre a fügefa?" |
| 21. | "Bizony mondom nektek - felelte Jézus -, ha lesz bennetek hit, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg, ami történt, hanem akár ennek a hegynek is mondhatjátok: Emelkedj föl és omolj a tengerbe, s az is végbemegy. |
| 22. | Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok." |
| 23. | Amikor a templomba érve tanított, odamentek hozzá az írástudók és a nép vénei és megkérdezték: "Miféle hatalom birtokában teszed te ezeket? Ki adott neked hatalmat ehhez?" |
| 24. | Jézus így válaszolt: "Én is kérdezek tőletek valamit. - Ha megfeleltek rá, én is megmondom, milyen hatalom birtokában teszem ezeket. |
| 25. | Honnan volt János keresztsége? Az égből vagy az emberektől?" Azok tanakodni kezdtek egymás közt: "Ha azt mondjuk, hogy az égből, azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki? |
| 26. | Ha azt mondjuk, hogy az emberektől, félnünk kell a néptől, hisz Jánost mindenki prófétának tartja." |
| 27. | Ezért ezt a választ adták Jézusnak: "Nem tudjuk". Erre ő így felelt: "Akkor én sem mondom meg, milyen hatalom birtokában teszem ezeket." |
| 28. | "Mi a véleményetek erről? Egy embernek volt két fia. Odament az elsőhöz és szólt neki: Fiam, menj ki a szőlőbe dolgozni. |
| 29. | Nem megyek - felelte -, de később meggondolta és kiment. |
| 30. | Odament a másikhoz, és annak is szólt. Megyek - felelte -, de mégsem ment ki. |
| 31. | Melyik tett eleget a kettő közül apja kívánságának?" "Az első" - válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és a cédák megelőznek benneteket az Isten országában. |
| 32. | Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen benneteket, de nem hittetek neki. A vámosok és a cédák hittek neki. De ti ennek láttára sem tartottatok bűnbánatot és nem hittetek." |
| 33. | "Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette sövénnyel, belül pedig sajtót ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta a szőlőt műveseknek, és elment idegenbe. |
| 34. | Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőművesekhez, hogy szedjék be a termést. |
| 35. | Ám a szőlőművesek nekiestek a szolgáknak. Az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. |
| 36. | Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is úgy bántak. |
| 37. | Végül a fiát küldte el hozzájuk, mert azt gondolta: A fiamat csak megbecsülik. |
| 38. | De amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, így biztatták egymást: Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és mienk lesz öröksége. |
| 39. | Nekiestek, kidobták a szőlőből és megölték. |
| 40. | Amikor majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőművesekkel?" |
| 41. | "A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szőlejét pedig más bérlőknek adja ki bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést." |
| 42. | Erre Jézus azt kérdezte: "Sose olvastátok az Írásban: A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá, s ez csodálatos a szemünkben. |
| 43. | Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét. |
| 44. | Aki erre a kőre esik, összezúzza magát, s akire rázuhan, azt szétmorzsolja." |
| 45. | E hasonlatokat hallva a farizeusok és az írástudók megértették, hogy róluk beszélt. |
| 46. | El akarták fogni, de féltek a néptől, mert prófétának tartották. |
