| 1. | "A mennyek országa hasonlít a gazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe. |
| 2. | Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, kiküldte őket a szőlőbe. |
| 3. | A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piacon. |
| 4. | Megszólította őket: Menjetek ki ti is a szőlőmbe, és majd megadom, ami jár nektek. |
| 5. | Azok ki is mentek. A hatodik és kilencedik órában újra kiment, s ugyanígy tett. |
| 6. | Amikor a tizenegyedik óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül? |
| 7. | Nem fogadott fel minket senki - felelték. Menjetek ki ti is a szőlőmbe - mondta nekik. |
| 8. | Amikor beesteledett, így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: Hívd össze a munkásokat, és add ki bérüket, kezdve az utolsókon az elsőkig. |
| 9. | Jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra tájban álltak munkába, és fejenként egy dénárt kaptak. |
| 10. | Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. |
| 11. | Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen. |
| 12. | Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak - mondták -, s ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét. |
| 13. | Barátom - felelte egyiküknek -, nem követek el veled szemben igazságtalanságot. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? |
| 14. | Fogd, ami a tied és menj! Én az utolsónak is annyit szánok, mint neked. |
| 15. | Vagy nem tehetem a sajátommal azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok? |
| 16. | Így lesznek az utolsók elsők, az elsők meg utolsók." |
| 17. | Amikor Jézus Jeruzsálembe készült fölmenni, maga mellé vette a tizenkettőt, |
| 18. | s ezt mondta nekik az úton: "Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és írástudók kezére adják az Emberfiát. Azok halálra ítélik, |
| 19. | és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és keresztre feszítsék. De harmadnap feltámad." |
| 20. | Akkor odament hozzá a Zebedeus fiak anyja a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. |
| 21. | Megkérdezte tőle: "Mit akarsz?" "Intézd úgy - felelte -, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik balod felől üljön országodban." |
| 22. | Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?" "Ki tudjuk" - felelték. |
| 23. | Erre ő így folytatta: "Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felől üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta." |
| 24. | A többi tíz ennek hallatára megneheztelt a két testvérre. |
| 25. | Jézus azonban odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. |
| 26. | A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, |
| 27. | s aki első akar lenni, legyen a cselédetek. |
| 28. | Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét, váltságul sokakért." |
| 29. | Amikor elhagyták Jerikót, nagy tömeg kísérte. |
| 30. | Az útszélen két vak ült. Hallva, hogy Jézus megy arra, elkezdtek kiáltozni: "Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!" |
| 31. | A nép csitította őket, hogy hallgassanak, de ők annál jobban kiáltoztak: "Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!" |
| 32. | Jézus megállt, odahívta őket magához, és megkérdezte tőlük: "Mit akartok, mit tegyek?" |
| 33. | "Uram - felelték -, hogy megnyíljék a szemünk." |
| 34. | Jézus megkönyörült rajtuk, és megérintette szemüket. Azon nyomban visszakapták látásukat és követték őt. |
