| 1. | Egyik nap Jézus kiment a házból és leült a tó partján. |
| 2. | Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt egy bárkába és leült, a tömeg pedig a parton maradt. |
| 3. | Ekkor példabeszédekben sok mindenre tanította őket, mondván: "Íme, kiment a magvető vetni. |
| 4. | Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az égi madarak és fölcsipegették. |
| 5. | Más mag köves talajba hullott, ahol nem volt neki elég föld. Gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben. |
| 6. | Amikor azonban forrón tűzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere. |
| 7. | Ismét más szúrós bogáncsok közé esett. Amikor a bogáncsok felnőttek, elfojtották. |
| 8. | A többi jó földbe hullott s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat. |
| 9. | Akinek füle van, hallja meg!" |
| 10. | Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: "Miért beszélsz nekik példabeszédekben?" |
| 11. | "Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait - felelte -, de nekik nem. |
| 12. | Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. |
| 13. | Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak. |
| 14. | Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok. |
| 15. | Megkérgesedett e népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket. |
| 16. | A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall. |
| 17. | Bizony mondom nektek, sok próféta és sok igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta. |
| 18. | Ti tehát halljátok a magvetőről szóló példabeszédet! |
| 19. | Aki hallgatja az országról szóló tanítást, de nem érti meg, ahhoz eljön a gonosz és elrabolja, amit a szívébe vetettek. Ez az, ami az útszélre esett. |
| 20. | A köves talajba hullott ellenben az, aki meghallgatja a tanítást és szívesen be is fogadja, |
| 21. | de az nem ver benne gyökeret, mert csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar megbotránkozik. |
| 22. | A szúrós bogáncs közé hullott pedig az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka gazdagság elfojtja a tanítást, úgyhogy nem hoz termést. |
| 23. | Végül a jó földbe hullott az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, s jó termést is hoz, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat." |
| 24. | Más példabeszédet is mondott: "A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. |
| 25. | Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. |
| 26. | A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét. |
| 27. | A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? |
| 28. | Az így válaszolt: Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? |
| 29. | Nem - válaszolta -, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! |
| 30. | Hagyjatok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!" |
| 31. | Egy másik példabeszédet is mondott nekik: "A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda és elvetett földjében. |
| 32. | Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnő, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai, s fészket raknak ágai között." |
| 33. | Ismét más példabeszédet mondott: "A mennyek országa hasonlít a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, s az egész megkelt tőle." |
| 34. | Ezeket mind példabeszédekben mondta el Jézus a népnek, s példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. |
| 35. | Így beteljesedett a próféta szava, mely így szólt: Példabeszédre nyitom ajkam, hirdetem, ami a világ teremtésétől fogva el volt rejtve. |
| 36. | Akkor elbocsátotta a népet, s bement a házba. Odamentek hozzá tanítványai, és kérték: "Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédedet!" |
| 37. | Így magyarázta meg nekik: "Aki a jó magot veti, az az Emberfia. |
| 38. | A szántóföld a világ, a jó mag az ország fia, a konkoly pedig a gonoszság fia. |
| 39. | Az ellenség, aki veti, a sátán. Az aratás a világ vége, az aratók az angyalok. |
| 40. | Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. |
| 41. | Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegőt. |
| 42. | Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz. |
| 43. | Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg! |
| 44. | "A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet. |
| 45. | A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett. |
| 46. | Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette. |
| 47. | Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog. |
| 48. | Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják. |
| 49. | Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, |
| 50. | és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz." |
| 51. | "Megértettétek mindezeket?" "Igen" - felelték. |
| 52. | Erre így folytatta: "Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő." |
| 53. | Amikor ezeket a példabeszédeket elmondta, Jézus eltávozott onnan. |
| 54. | Visszament városába, és az ottaniakat tanította a zsinagógákban. Azok csodálkozva kérdezgették: "Honnan van ennek a bölcsessége és a csodatevő ereje? |
| 55. | Nem az ácsnak a fia? Nem Mária az anyja, nem Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei? |
| 56. | S nővérei nem mind itt élnek köztünk? Honnét vette hát mindezeket?" |
| 57. | És megbotránkoztak rajta. Jézus erre megjegyezte: "A prófétának csak a saját hazájában és házában nincs becsülete." |
| 58. | Hitetlenségük miatt ott több csodát nem is tett. |
