| 1. | Amikor Efraim szólt, félelem támadt; nagy tekintélye volt Izraelben, de vétkezett Baallal, és elpusztult. |
| 2. | S még mindig tovább vétkeznek: öntött szobrot készítenek maguknak ezüstjükből a bálványok mintájára - kézművesek alkotása! Így szólnak hozzájuk: "Áldozzatok nekik!" Borjakat csókolgatnak az emberek. |
| 3. | Ezért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő, és mint a harmat, amely hamar tovatűnik. Mint a szérűről tovasodort pelyva, és mint a kéményből kiáramló füst. |
| 4. | Én vagyok az Úr, a te Istened, amióta elhagytad Egyiptom földjét; rajtam kívül más Istent nem ismerhetsz, nincs kívülem más Szabadító. |
| 5. | Én tápláltalak a pusztában, az aszú földön. |
| 6. | Tápláltam őket, és jóllaktak, jóllaktak, és szívük felfuvalkodott, úgyhogy megfeledkeztek rólam. |
| 7. | Ezért olyan leszek hozzájuk, mint az oroszlán, mint a párduc, leselkedem az út mentén. |
| 8. | Rájuk vetem magam, mint a medve, amelytől elragadták kölykeit. Eltépem szívük kötelékét, kutyák falják fel húsukat, a mező vadjai tépik szét őket. |
| 9. | Elpusztítlak, Izrael; ki segíthet rajtad? |
| 10. | Hol a királyod, hogy megszabadítson? Vezetőid, hogy megoltalmazzanak? Azt mondtad: "Adj nekem királyt és fejedelmeket!" |
| 11. | Adtam neked királyt haragomban, de elveszem indulatomban. |
| 12. | Fel van fűzve Efraim bűne, jól el van téve gonoszsága. |
| 13. | Vajúdás fájdalmai lepik meg, de nem okos a gyermek: bár itt az ideje, mégsem hagyja el anyjának méhét. |
| 14. | Kiszabadítom őket az alvilág torkából, megmentem őket a haláltól. Halál, hol van a mérged? Alvilág, hol a fullánkod? Elrejtőzött a részvét szemem elől. |
| 15. | Efraim növekedni fog a testvérek között, de jön a keleti szél: feltámad az Úr szele a pusztában, kiszárítja ereit és kiapasztja forrásait, elpusztítja földjét és minden drágakincsét. |
