| 1. | Az Isten parancsának könyve az, a törvény, amely örökre megmarad. Aki megtartja, élni fog, aki elhagyja, meghal. |
| 2. | Térj vissza, Jákob, és öleld magadhoz, járj fényének világosságában! |
| 3. | Ne engedd át dicsőségedet másnak, a kiváltságodat más népnek! |
| 4. | Boldogok vagyunk mi, Izrael fiai, mert Isten tudtunkra adta, hogy mi tetszik neki. |
| 5. | Éleszd fel reményed, népem, Izrael nevének hordozója! |
| 6. | Eladtak benneteket a népeknek, de nem azért, hogy elvesszetek. Felingereltétek az Isten haragját, ezért lettetek az ellenség martaléka. |
| 7. | Teremtőtöket ingereltétek haragra: démonoknak áldoztatok, nem az Istennek. |
| 8. | Elfeledkeztetek az örök Istenről, Gondviselőtökről, és megszomorítottátok dajkátokat, Jeruzsálemet. |
| 9. | Látta, amint rátok szakadt az Isten haragja, azért így szólt: Halljátok meg Sion szomszédjai! Isten nagy szomorúságot küldött rám, |
| 10. | láttam fiaim és leányaim fogságát, amelyet az örökkévaló hozott rájuk. |
| 11. | Örömmel neveltem őket, de sírva és szomorúan néztem, amint távoztak; |
| 12. | ne legyen senkiben káröröm amiatt, hogy özvegy lettem, s annyian elhagytak. Gyermekeim bűne miatt lettem elhagyatott, mert elfordultak az Isten törvényétől. |
| 13. | Nem ismerték fel parancsait, nem jártak az általa szabott úton, s nem követték a fegyelem ösvényét, az igazság szerint. |
| 14. | Gyertek ide, Sion szomszédai! Gondojatok fiaim és leányaim fogságára, amelyet az Örökkévaló hozott rájuk! |
| 15. | Távoli nemzetet szabadított rájuk, kíméletlen, idegen nyelvű népet, amely nem tisztelte az aggastyánt, s nem volt részvéttel a csecsemő iránt. |
| 16. | Az özvegytől elvette szeretett fiait, megfosztotta lányaitól és egyedül hagyta. |
| 17. | De én hogyan segíthetnék rajtad? |
| 18. | Csak az szabadíthat ki ellenséged kezéből, aki rád hozta a csapást. |
| 19. | Menjetek hát, gyermekeim, menjetek a magatok útján! Én meg maradok elhagyatva, egyedül. |
| 20. | Levetettem a boldogság ruháját, és vezeklésül szőrzsákba öltöztem, s az Örökkévalóhoz fohászkodom, ameddig élek. |
| 21. | Bizakodjatok, gyermekeim, kiáltsatok Istenhez! Ő kiragad az elnyomásból, ellenségeitek kezéből. |
| 22. | Én az Örökkévalótól várom szabadulástokat: a Szent már örömre is hangolt irgalmával, amelyet nemsokára megmutat nektek is Szabadítótok, az Örökkévaló. |
| 23. | Könnyek közt és gyászban néztem távozásotok, de Isten visszaad nekem titeket örökre, öröm és ujjongás közepette. |
| 24. | Ahogy Sion szomszédai most látják fogságotokat, úgy fogják majd látni nemsokára Istentől szerzett szabadulástokat, amely nagy dicsőséggel és az örökkévaló ragyogásával jut nektek osztályrészül. |
| 25. | Ezért, gyermekeim, viseljétek türelemmel a haragot, amely Istentől szakadt rátok. Ellenséged üldözőbe vett, de nemsokára te látod a romlását, és lábbal taposod a nyakát. |
| 26. | Dédelgetett gyermekeim rögös úton jártak, úgy vitték el őket, mint egy nyájat, amelyet elrabolt az ellenség. |
| 27. | De bízzatok, gyermekeim, kiáltsatok Istenhez! Aki megpróbáltatást hozott rátok, az újra megemlékezik rólatok. |
| 28. | Ha elmétek távol járt Istentől, most térjetek meg és keressétek tízszeres buzgalommal, |
| 29. | mert aki rátok hozta a csapásokat, örök örömet szerez nektek a szabadulással! |
| 30. | Éleszd fel reményed, Jeruzsálem, megvigasztal az, aki nevet adott neked. |
| 31. | Meglakolnak mind, akik bántalmaztak, és örültek bukásodnak. |
| 32. | Meglakolnak a városok, ahol gyermekeid fogságban voltak, meglakol, aki elvette fiaidat. |
| 33. | Ahogy örült bukásodnak és ujjongott romlásodon, úgy fog bánkódni a saját pusztulásán. |
| 34. | Nem örülhet többé tömérdek lakójának, dicsekvése szomorúságra változik. |
| 35. | Az Örökkévaló tüzet bocsát rá hosszú időre, és démonok lakóhelye marad igen sokáig. |
| 36. | Jeruzsálem, tekints kelet felé, és nézd az örömet, amely Istentől jön. |
| 37. | Nézd, visszatérnek fiaid, akiknek láttad távozását. Visszajönnek, s összegyűlnek kelettől nyugatig a Szentnek parancsára, ujjonganak, mert az Isten megdicsőült. |
