| 1. | Halljátok, szigetek, és figyeljetek, távoli népek! Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva a nevemen szólított. |
| 2. | Számat éles kardhoz tette hasonlóvá, s kezének árnyékában rejtegetett. Mint a hegyes nyíl, olyanná tett, és a tegzébe rejtett. |
| 3. | S így szólt hozzám: "A szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni!" |
| 4. | De én azt gondoltam: "Hiába fáradtam, haszontalanul tékozoltam erőmet." Ám igaz ügyem az Úr előtt van, és jutalmam Istenemnél. |
| 5. | És most ezt mondja az Úr, aki már anyám méhétől fogva szolgájává tett, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izraelt köréje gyűjtsem: Becses vagyok az Úr szemében, és Istenem az erőm. |
| 6. | "Kevés az, hogy szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig." |
| 7. | Ezt mondja az Úr, Izrael Megváltója és Szentje, annak, akinek életét megvetették, akit a nemzetek megutáltak, a kényurak szolgájának: Királyok állnak majd fel, ha meglátnak, és fejedelmek borulnak le, az Úr miatt, aki hűséges, Izrael Szentje miatt, aki kiválasztott. |
| 8. | Ezt mondja az Úr: A kegyelem idején meghallgatlak, és az üdvösség napján megsegítelek. Én teremtettelek, és én teszlek meg a nép szövetségesévé. Helyreállítom az országot, és kiosztom a pusztává lett örökséget. |
| 9. | A foglyokhoz így szólok: "Gyertek ki!" A sötétben ülőkhöz meg: "Gyertek a napvilágra!" Minden út mentén legelhetnek majd, és minden halmon legelőt találnak. |
| 10. | Nem éheznek és nem szomjaznak, forró szél nem éri, s nap sem égeti őket. Mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti, s a vizek forrásaihoz tereli őket. |
| 11. | Minden hegyet úttá teszek nekik, és feltöltöm az ösvényeket. |
| 12. | Nézzétek, ezek messze távolból jönnek, azok északról és nyugatról, amazok meg Szinim földjéről. |
| 13. | Zengjetek dicséretet, egek, és ujjongj, te föld! Hegyek, daloljatok örömötökben! Mert az Úr megvigasztalja népét, és megkönyörül szegényein. |
| 14. | Így panaszkodott Sion: "Elhagyott az Úr! Megfeledkezett rólam!" |
| 15. | De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad. |
| 16. | Nézd, a tenyeremre rajzoltalak; falaid szemem előtt vannak szüntelen. |
| 17. | Sietve jönnek, akik fölépítenek, s akik leromboltak és kifosztottak, azok elmennek. |
| 18. | Hordozd körül tekintetedet és lásd: Egybegyűlnek mindnyájan és idejönnek, hozzád. Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr -, mint ékszert, úgy viseled majd őket; és ahogy fölékesítik a menyasszonyt, úgy övezed körül magad velük. |
| 19. | Mert elpusztított vidékeid és romjaid, és az egész pusztává lett ország szűkek lesznek lakóidnak, mivel akik elpusztítottak, már messze vannak. |
| 20. | Azt mondják majd fiaid, akiket már elveszettnek hittél: "Szűk nekem itt ez a hely! Adj nagyobb teret, ahol lakhassak!" |
| 21. | Te pedig azt gondolod majd magadban: "Ki szülte nekem őket? Hiszen én meddő voltam és gyermektelen. Ki nevelte föl őket? Elhagyatott, magamra maradt voltam: Honnan származnak hát ezek?" |
| 22. | Ezt mondja Isten, az Úr: Nézd, csak jelt adok kezemmel a népeknek és intek zászlómmal a nemzeteknek. Erre ölükben hozzák vissza fiaidat, lányaidat meg a vállukon hozzák. |
| 23. | Királyok táplálnak majd, és királynék lesznek a dajkáid. Földre borulva hódolnak előtted, s a lábad porát nyalják. Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az Úr, és hogy akik bennem bíznak, nem vallanak szégyent. |
| 24. | El lehet-e venni a zsákmányt az erőstől, és megszabadulhat-e a fogoly a vitéz harcostól? |
| 25. | Igen! Mert az Úr mondja: Az erőstől megszabadulnak a foglyok, és a vitéz harcostól elveszik a zsákmányt. Magam szállok harcba azokkal, akik ellened harcolnak, és én mentem meg a gyermekeidet. |
| 26. | Ellenségeidet megetetem a saját húsukkal; úgy megittasodnak a saját vérüktől, mint az új bortól. Akkor mindenki megtudja majd, hogy én, az Úr vagyok a te Szabadítód, és a te Megváltód, Jákob erőse. |
