| 1. | Az Úr megkönyörül Jákobon, ismét kiválasztja Izraelt, s nyugalmat ad nekik földjükön. Akkor majd idegenek csatlakoznak hozzájuk, s Jákob házához szegődnek. |
| 2. | A népek megragadják és a szülőföldjükre vezetik őket. Ám Izrael háza megszerzi őket rabszolgának és rabszolganőnek az Úr földjén. Így akik elhurcolták őket, a foglyaikká válnak, és uralkodni fognak zsarnokaikon. |
| 3. | Azon a napon, amikor az Úr majd nyugalmat ad neked szenvedésed, gyötrelmed és kemény rabszolgaságod után, amelyet rád kényszerítettek, |
| 4. | ezt a gúnydalt fogod majd zengeni Babilon királyáról: Hogy eltűnt az elnyomó, és megszűnt az elnyomás! |
| 5. | Összetörte az Úr a kevélyek botját s a zsarnokok vesszejét, |
| 6. | amely veszettül verte a népeket verést verésre halmozva, s nemzeteket igázott le haragjában, kíméletlenül üldözve őket. |
| 7. | Megnyugszik az egész föld, végre megpihen, s ujjongó öröméneket hallat. |
| 8. | Még a ciprusok s Libanon cédrusai is így ujjonganak bukásodon: "Mióta ledőltél, nem jön fel senki sem, hogy kiirtson minket." |
| 9. | Miattad az alvilág is megmozdul odalenn, érkezésedet várva. Tiszteletedre felriasztja az árnyakat, a föld minden fejedelmét. A nemzetek királyainak mind fel kell előtted trónjukról állaniuk. |
| 10. | Mindnyájan megszólalnak és ezt mondják neked: "Így hát te is semmivé lettél, akárcsak mi, te is hozzánk hasonlóvá lettél. |
| 11. | A te dicsőséged is az alvilágba szállt hárfáid zengő hangjával együtt. Rothadás lett a fekvőhelyed és férgek lettek a takaród. |
| 12. | Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag, hajnalnak fia? Hogyan buktál a földre, te, aki szolgaságba döntötted a nemzeteket? |
| 13. | Azt gondoltad magadban: én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat. Az egybegyűlés hegyén telepszem majd meg, messze fenn, északon. |
| 14. | Felszállok a felhők magasába, hasonló leszek a Fölségeshez! |
| 15. | És lám! Az alvilágba zuhantál alá, a mélységes szakadékba." |
| 16. | Akik meglátnak, rád emelik tekintetük, és nézelődve elgondolják: "Hát ez az az ember, aki a földet megrendítette, s megingatta a birodalmakat? |
| 17. | Aki a világot pusztasággá tette, városait lerombolta, és aki foglyainak börtönét soha ki nem nyitotta?" |
| 18. | A föld nemzeteinek királyai mind dicsőségben pihennek, ki-ki a saját sírjában. |
| 19. | De téged messze kidobnak sírodból, mint valami szennyes hulladékot. A harcban elesettek temetnek maguk alá, s azok, akik kard élén vesztek el. Odadobnak a vizesárok köveire, mint egy széttaposott hullát. |
| 20. | Neked nem lesz részed, mint nekik, temetésben, mert elpusztítottad saját országodat, és saját néped gyilkosa voltál; a gonoszok ivadéka nem hagy nevet maga után. |
| 21. | Rajta! Rendezzetek öldöklést fiai között atyáik vétkeiért, hogy soha föl ne keljenek a föld meghódítására, s el ne lepjék a földkerekség színét. |
| 22. | Fölkelek ellenük - a Seregek Ura mondja -, és megsemmisítem Babilon nevét és maradékát, sarjadékát és ivadékát - a Seregek Ura mondja. |
| 23. | A sündisznó örökségévé és mocsárrá teszem, és elsöpröm a pusztítás seprűjével - a Seregek Ura mondja. |
| 24. | Megesküdött a Seregek Ura, mondván: Valóban úgy lesz, ahogy elgondoltam, s ahogy elhatároztam, úgy történik. |
| 25. | Összetöröm Asszíriát országomban, és eltaposom a hegyeimen, hogy lekerüljön róluk igája, és terhe eltűnjön vállukról. |
| 26. | Ez az a határozat, amelyet hoztam az egész föld ellen. És ez az a kéz, amelyet kinyújtottam minden nemzet ellen. |
| 27. | Ha a Seregek Ura elhatároz valamit, ki merészelné azt meghiúsítani? S ha ő kinyújtja kezét, ki tudná elfordítani? |
| 28. | Acház király halála évében hangzott el ez a fenyegető jövendölés: |
| 29. | Ne örülj annyira, Filisztea földje, hogy összetört a pálca, amely vert. Mert a kígyó magvából vipera támad, annak meg szárnyas sárkány lesz az ivadéka. |
| 30. | De a szegények jóllaknak majd legelőimen, és a szűkölködők biztonságban pihennek. Ám a te sarjadékodat éhínséggel pusztítom el, maradékodat pedig megölöm. |
| 31. | Jajgass, kapu! Kiálts, város! Reszkess, egész Filisztea! Mert észak felől füst közeleg, senki el nem hagyja ott hűtlenül csapatát. |
| 32. | Mit kell majd felelni ama nép követeinek? "Az Úr rakta le Sion alapjait, és népének szegényei menedéket találnak benne." |
