| 1. | Bár testvérem volnál, és szoptad volna az anyám emlőjét! Ha utcán lelnélek, ott megcsókolnálak, akkor nem vethetne meg érte senki. |
| 2. | Magammal vinnélek és bevezetnélek anyámnak házába, és tanítgatnál, én meg itatnálak fűszerezett borral, gránátalma-musttal. |
| 3. | A balját a fejem alá teszi, a jobbjával meg átkarol. |
| 4. | Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, ne zavarjátok, ne ébresszétek föl szerelmemet, amíg maga nem akarja. |
| 5. | Ki az ott, aki a puszta felől erre tart és a szerelmesére támaszkodik? Az almafa alatt keltettelek föl. Ott, ahol vajúdni kezdett veled anyád, ahol kínok közt fetrengett, aki megszült. |
| 6. | Tegyél a szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra! Mert mint a halál, olyan erős a szerelem, olyan a szenvedély, mint az alvilág. Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja. |
| 7. | Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet, egész folyamok sem tudnák elsodorni. Ha valaki háza egész vagyonát felkínálná is a szerelemért, azt is kevesellnék! |
| 8. | Van egy kis húgunk, még kicsi, melle sincs. Mit tegyünk húgunkkal, hogyha majd megkérik? |
| 9. | Hogyha fal, építsünk fölé ezüsttetőt, ha ajtó, takarjuk el cédruspalánkkal. |
| 10. | Fal vagyok, és a melleim, mint a tornyok, ezért nyertem meg a szeme tetszését. |
| 11. | Baal-Hamonban Salamonnak volt egy szőleje. Csőszökre bízta a szőlejét; ezer ezüst sékelt kellett fizetnie mindegyiknek a termésért. |
| 12. | Előttem a szőlő, most az enyém; Salamon, az ezer ezüst legyen a tied, kétszázat meg kapjanak a termés őrei. |
| 13. | Te, aki a kertekben laksz, a barátaim lesik szavaidat, hallasd hangodat! |
| 14. | Fuss szerelmem, tégy, mint a gazella, mint a szarvasborjú a balzsamhegyeken. |
