| 1. | Húgom, mátkám, máris megyek a kertembe, szedem a mirhámat balzsamommal együtt; egyenest a lépből eszem mézemet, megiszom boromat a tejemmel együtt. Barátaim, egyetek, igyatok, ittasodjatok meg, kedveseim! |
| 2. | Aludtam, de szívem ébren volt. Hallga! Szerelmem kopog (és azt mondja): Nyisd ki az ajtót, húgocskám, kedvesem, galambom, gyöngyöm! Mert a fejemet belepte a harmat, az éjszaka párája a fürtjeimet. |
| 3. | Már levetettem a ruhám, hogy vegyem fel újra? Lábamat megmostam, s most beszennyezzem? |
| 4. | Kedvesem benyújtotta kezét a nyíláson, erre megremegett a bensőm. |
| 5. | Fölkeltem, hogy (ajtót) nyissak kedvesemnek. Kezemről, ujjamról mirha csepegett, rá a zárnak reteszére. |
| 6. | Ajtót nyitottam szerelmemnek, de már nem volt ott, eltűnt valahova. Majd elalélt a lelkem, hogy így elszaladt, kutattam utána, de sehol nem találtam, kiabáltam is, de nem adott választ. |
| 7. | Az éjjeli őrök találtak meg, amikor a várost járták. Ütöttek és véresre vertek, letépték rólam a leplet, akik a falakat őrzik. |
| 8. | Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, hogyha rátaláltok az én szerelmemre... Mit mondjatok neki? Hogy a szerelembe belebetegedtem. |
| 9. | Miért különb kedvesed a többi szerelmesnél, asszonyoknak gyöngye? Miért különb kedvesed a többi szerelmesnél, hogy úgy kérlelsz minket? |
| 10. | Az én szerelmem fehér is, piros is, kitetszik ő akár tízezer közül is. |
| 11. | A feje színarany, a haja datolyafürt, s mint a holló, fekete. |
| 12. | Szemei, mint a galambok a medence vizénél: tejben fürdenek és a tengeren ülnek. |
| 13. | A két arca, akár a balzsamágyak, amelyek illatos füveket teremnek. Az ajka liliom, mirha csepeg róla. |
| 14. | Kezei aranyhengerek, tarsiskővel kirakva. A teste elefántcsont, tele zafirral. |
| 15. | A lába márványoszlop, s színarany talpon áll. A termete Libanon, páratlan cédrusfa. |
| 16. | A szája mézédes, a lénye elragadó! Ilyen a kedvesem, ilyen a barátom, Jeruzsálem lányai! |
