| 1. | A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának a szavai. |
| 2. | Hiábavalóság, csak hiábavalóság, ezt mondja a prédikátor, hiábavalóság, csupa hiábavalóság. Minden hiábavalóság! |
| 3. | Mi haszna az embernek minden fáradozásból, amit magára vállal a nap alatt? |
| 4. | Az egyik nemzedék megy, a másik jön, de a föld örökké megmarad. |
| 5. | A nap fölkel és a nap lenyugszik, a helyére siet, s ott újra fölkel. |
| 6. | A szél dél felé fúj, északra fordul; körbejár, megfordul, visszatér - így ismétli járását a szél. |
| 7. | Minden folyó a tengerbe ömlik, s a tenger mégsem telik meg; a folyók egyre folytatják útjukat céljuk felé. |
| 8. | Minden fáraszt. Nem mondhatja senki, hogy a szeme eleget látott, vagy hogy a füle eleget hallott. |
| 9. | Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt. |
| 10. | Ha azt mondják valamire: "Lám, ez új", az is rég megvolt azokban az időkben, amelyek előttünk voltak. |
| 11. | Nem törődnek az emberek a régiekkel. De a későbbiekre sem gondolnak majd azok, akik még később lesznek. |
| 12. | Én, a prédikátor, Izrael királya voltam Jeruzsálemben. |
| 13. | Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik. Ilyen hálátlan feladatot bízott Isten az emberek fiaira, hogy vesződjenek vele. |
| 14. | Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés. |
| 15. | Ami görbe, nem válhat egyenessé, ami nincs, azt nem lehet számba venni. |
| 16. | Így szóltam magamban: Sok bölcsességre szert tettem, és mind felülmúltam, aki előttem Jeruzsálem fölött uralkodott. Sok bölcsességet és tudományt latra vetettem. |
| 17. | Gondosan tanulmányoztam a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot. S meggyőződtem róla, hogy ez is csak szélkergetés. |
| 18. | Valóban: sok bölcsességgel sok bosszúság jár együtt, és aki gyarapítja a tudást, a gyötrelmet is fokozza. |
