| 1. | Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának mondásai, |
| 2. | hogy bölcsességet, fegyelmet tanuljunk, és megértsük az értelmes beszédet; |
| 3. | hogy világos útmutatást kapjunk, igazságosságra, jogra, becsületre; |
| 4. | hogy a tapasztalatlan okosságra tegyen szert, az ifjú meg tudásra és körültekintésre. |
| 5. | Ha bölcs hallgatja őket, gyarapítja tudását, az értelmes megtudja, hogyan kormányozzon. |
| 6. | Hogy megértsük a mondást és a hasonlatot, a bölcsek szavait s fogós kérdéseit. |
| 7. | A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, ám a balgák megvetik a bölcsességet és az intést. |
| 8. | Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását! |
| 9. | Hisz díszes koszorú ez a fejedre, ékes aranylánc a nyakadba. |
| 10. | Fiam, ha a bűnösök rosszra csábítanak, ne egyezz bele! |
| 11. | Ha így szólnak hozzád: "Gyere velünk, vérre leselkedünk, ártatlannak ok nélkül tőrt vetünk, |
| 12. | úgy elnyeljük őket élve, mint az alvilág, az egészségest csakúgy, mint azt, aki sírba készül, |
| 13. | mindenféle drága kincset szerzünk, megtöltjük zsákmánnyal a házunkat, |
| 14. | s velünk együtt részesedsz a sorsoláskor, mindannyiunknak közös lesz az erszényünk." |
| 15. | Fiam, ezekkel ne indulj el egy útra, tartsd távol lábadat ösvényüktől. |
| 16. | [Mert hisz a gonosz után fut a lábuk, és vért ontani sietnek.] |
| 17. | Valójában nem hoz az a háló semmit, amit minden madár szeme láttára vetnek. |
| 18. | Hisz a saját vérükre leselkednek, a saját életüknek vetnek csapdát. |
| 19. | Így végzi mind, aki rablott holmit szerez, életét veszi az saját gazdájának. |
| 20. | Hangosan kiált az utcán a bölcsesség, és a tereken is fölemeli hangját. |
| 21. | Kiabál a lármás utcáknak elején, szót emel a kapuk nyílásánál, a városban. |
| 22. | Meddig kedvelitek, ó, ti éretlenek, az éretlenséget, ó, ti szemtelenek, a pimasz fecsegést? Meddig gyűlölik az észt az esztelenek? |
| 23. | Hallgassatok korholó szavamra! Kiöntöm előttetek egész lelkemet, és a szavaimat elétek tárom: |
| 24. | Mert amikor hívtalak benneteket, nem jöttetek, oda sem néztetek, amikor a kezemet nyújtottam; |
| 25. | semmibe vettétek minden tanácsomat, és a feddésemmel mit sem törődtetek. |
| 26. | Ezért most én is nevetek bajotokon, gúnyolódom, ha hatalmába kerít titeket a rettegés, |
| 27. | ha rátok tör a félelem, mint a zivatar, ha szélvihar módján közeleg romlásotok, ha utolér az ínség és a szorongattatás. |
| 28. | Akkor hívnak, de én nem felelek, akkor keresnek, de nem találnak. |
| 29. | Mivel gyűlöletes volt előttük a belátás, és az Úr félelmét kevésre becsülték, |
| 30. | mivel elvetették a tanácsomat, és a korholásomat megvetették, |
| 31. | azért most csak egyék tetteik gyümölcsét, lakjanak jól azzal, amit kiterveltek. |
| 32. | A balgákra pusztulást hoz elpártolásuk, jómódjuk tönkreteszi a bolondokat. |
| 33. | De aki rám hallgat, biztonságban élhet, nyugodt lehet, nem kell rettegnie bajtól. |
