| 1. | (Tanítóköltemény - Dávidtól.) Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága. |
| 2. | Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság. |
| 3. | Ameddig hallgattam, velőmig sorvadoztam, sóhajtozásomnak nem volt vége. |
| 4. | Kezed súlyosan rám nehezedett nappal és éjjel. Szívem olyan volt, mint a föld a tűző napon. |
| 5. | De akkor megvallottam neked bűnömet, nem rejtegettem tovább vétkemet. Így szóltam: "Az Úrhoz megyek és megvallom gonoszságomat!" S te eltörölted adósságom, megbocsátottad bűnömet. |
| 6. | Ezért imádkozzék hozzád minden igaz, a szorongattatás idején! Hiába tör be a vizek áradata, nem éri el. |
| 7. | Te vagy menedékem, megmentesz a félelemtől, s körülveszel a szabadulás dalaival. |
| 8. | Értelmet adok neked, megtanítalak az útra, amelyen járnod kell. Tanácsot adok neked, s szemem rajtad nyugszik: |
| 9. | Ne legyetek olyanok, mint a ló és öszvér, értelem híján, úgyhogy kedvük ellenére fékkel és kantárral kell őket kényszeríteni, [különben nem közelednek]!" |
| 10. | A bűnöst sokféle szenvedés éri, de aki az Úrban remél, azt fenntartja irgalma. |
| 11. | Vigadjatok az Úrban igazak és örüljetek, ujjongjatok mindnyájan, tiszta szívűek! |
