| 1. | (Zsoltár, templomszentelési ének - Dávidtól.) |
| 2. | Dicsőítlek, Uram, mivel megmentettél, nem engedted, hogy ellenségeim ujjongjanak. |
| 3. | Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, s te meggyógyítottál, |
| 4. | Uram, lelkemet kihoztad a halál országából, megmentettél attól, hogy a sírba szálljak. |
| 5. | Ti, akik szeretitek, dicsőítsétek az Urat, magasztaljátok szent emlékét! |
| 6. | Mert haragja csak egy pillanatig tart, jósága azonban az egész életen át. Ha este sírás látogat is meg, reggel visszatér az öröm. |
| 7. | Így szóltam magamban bízva: Nem ingok meg soha, |
| 8. | mert jóságod, Uram, szilárd hegyre állított. De mikor elrejtetted arcodat, megrendültem. |
| 9. | Uram, akkor hozzád kiáltottam, Istenemhez könyörögtem irgalomért: |
| 10. | Mi haszon származna véremből, hogyha sírba szállnék? Dicsőíthet téged a por, hirdetheti nagy hűségedet? |
| 11. | Hallgass meg, Uram, és könyörülj rajtam, légy az én segítőm, Uram. |
| 12. | Panaszomat öröménekre változtattad, leoldottad vezeklőruhám és örömmel öveztél körül. |
| 13. | Hogy lelkem énekeljen neked és ne hallgasson soha. Uram, Istenem, mindörökké dicsőítelek! |
