| 1. | (A karvezetőnek a "Szarvasünő reggel..." dallamára - Dávid zsoltára.) |
| 2. | Istenem, Istenem, miért hagytál el, miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos énekemtől? |
| 3. | Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet. |
| 4. | Mégis te vagy a Szent, aki Izrael szentélyében lakik. |
| 5. | Atyáink benned reménykedtek, reméltek, s te megszabadítottad őket. |
| 6. | Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem csalatkoztak. |
| 7. | De én csak féreg vagyok, nem ember, az emberek gúnytárgya s a népek megvetettje. |
| 8. | Mind, aki lát, gúnyt űz belőlem, elhúzza száját és csóválja fejét. |
| 9. | "Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!" |
| 10. | Te hoztál elő az anyaméhből, jóvoltodból gond nélkül pihenhettem, anyám ölén. |
| 11. | A tiéd vagyok kezdettől fogva, anyám méhétől fogva te vagy az én Istenem. |
| 12. | Ne maradj távol szükségemben, légy közel, mert sehol sincs segítség! |
| 13. | Hatalmas tulkok vesznek körül, Básán bikái körülfognak. |
| 14. | Szájuk kitátva, mint zsákmányra éhes ordító oroszláné. |
| 15. | Olyan vagyok, mint a kiöntött víz. Csontjaimat szétszedték, szívem, mint a viasz, szétfolyt bensőmben. |
| 16. | Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt. |
| 17. | Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, s gonosztevőknek serege zár körül. Kezemet és lábamat összekötözték, (16c) és a halál porába fektettek. |
| 18. | Megszámlálhatom minden csontomat; ők néznek és bámulnak, |
| 19. | elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek. |
| 20. | Ne maradj hát távol, Uram, te vagy segítségem, siess mentésemre! |
| 21. | Mentsd meg lelkemet a kardnak élétől, a kutyák karmából ragadd ki életemet! |
| 22. | Szabadíts ki az oroszlán torkából, védj meg engem, szegényt, a tulkok szarvától! |
| 23. | Nevedet hirdetni fogom testvéreim előtt, és a közösségben dicsőítlek téged. |
| 24. | Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, Jákob fiai, magasztaljátok! Félje őt Izrael minden törzse! |
| 25. | Hiszen ő nem szégyellte, nem vetette meg a szegény nyomorát, nem rejtette el előle arcát, meghallgatta, amikor hozzá kiáltott. |
| 26. | A tied dicséretem a nagy közösségben, azok előtt, akik félnek téged, beváltom fogadalmam. |
| 27. | A szegények esznek és jóllaknak. Dicsőítsék az Urat mind, akik keresik: szívük élni fog mindörökké! |
| 28. | A föld határai erről emlékeznek és az Úrhoz térnek mind. Leborul előtte a pogányok minden törzse, |
| 29. | hiszen az Úré a királyság, ő uralkodik a népeken. |
| 30. | Csak őelőtte borul le a földnek minden hatalmassága, előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek, és lelkem neki fog élni. |
| 31. | Nemzetségem neki fog szolgálni. Az Úrról beszélnek majd az eljövendő nemzedéknek, |
| 32. | igazságosságát hirdetik a jövő népének: ő vitte ezt végbe. |
