| 1. | (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem, |
| 2. | tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messziről, |
| 3. | látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos előtted. |
| 4. | A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent. |
| 5. | Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod. |
| 6. | Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem. |
| 7. | Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől? |
| 8. | Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy. |
| 9. | Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le, |
| 10. | ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana. |
| 11. | Ha azt mondanám: Borítson el a sötétség, és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a fény: |
| 12. | neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal. |
| 13. | Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem. |
| 14. | Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig, |
| 15. | létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem, |
| 16. | szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük. |
| 17. | Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk! |
| 18. | Ha megszámlálnám: több, mint a homokszem, s ha végére érnék, az csak kezdet volna. |
| 19. | Ó, Uram, bárcsak lesújtanál a gonoszokra, bárcsak távoznának a vérszopók. |
| 20. | Álnok módon beszélnek rólad, s gondolataidat őrültségnek veszik. |
| 21. | Ne gyűlöljem, Uram, aki téged gyűlöl? Ne irtózzam azoktól, akik ellened lázadnak? |
| 22. | Igen, égő gyűlölettel fordulok feléjük, nekem magamnak is elleneim lettek. |
| 23. | Vizsgálj meg, Uram, vizsgáld meg szívemet, tégy próbát és ismerd meg gondolataimat! |
| 24. | Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örök útra! |
