| 1. | Emeld föl hangodat! Ki ad feleletet? Melyik szenthez akarsz folyamodni? |
| 2. | Valóban, bosszúság marja az együgyűt, halálba kergeti haragja a balgát. |
| 3. | Láttam, hogy egy bolond gyökeret vert, de hirtelen átok szállt a tanyájára. |
| 4. | Fiai messze estek a jóléttől, a kapunál elnyomják őket, nincs védelmezőjük. |
| 5. | Amit learatnak, éhezők eszik meg, merthogy elragadja az Úr foguk elől, s szomjasok kapkodnak a javaik után. |
| 6. | Sohasem a földből sarjad elő a baj, nem a szántóföldön terem a szenvedés. |
| 7. | Az ember maga okozza a bajt, ahogy a sas keresi a magasságot. |
| 8. | De én azért mégis Istenhez fordulnék, ügyemet Istenem elé terjeszteném. |
| 9. | Ő alkotja, ami nagy s kifürkészhetetlen, csodás tetteinek se szeri, se száma. |
| 10. | Ő ad esőt a föld színére, és vízzel öntözi a tágas mezőket. |
| 11. | Föl tudja emelni a megalázottakat, és jólétet ad a szomorkodóknak. |
| 12. | A ravaszok terveit mind keresztülhúzza, üzelmeiket meghiúsítja. |
| 13. | A bölcseket befogja saját csapdájukba, kudarccal végződik az álnokok terve. |
| 14. | Fényes nappal is sötétségbe botlanak, tapogatnak délben, mintha éjjel volna. |
| 15. | Az elesettet megmenti szájuk hatalmától és a szegényt az erősek karjától. |
| 16. | A szegénynek így reménysége támad, a gonoszság kénytelen befogni a száját. |
| 17. | Lám, boldog az ember, ha fenyíti az Isten, ne vesd meg azért a Mindenható feddő szavát! |
| 18. | Ha sebet üt rajtad, majd be is kötözi, ha szétzúz is, meggyógyít a keze. |
| 19. | Hatszor is kiragad a szorongatásból, s hetedszerre sem hagy bajba jutni. |
| 20. | Hogyha éhezel is, megment a haláltól, háborús időkben kardnak hatalmától. |
| 21. | Biztonságban vagy a nyelvnek ostorától, ha rabló közelít, akkor sem kell félned. |
| 22. | Mosolyogva nézhetsz fagyra, szárazságra, a mező vadjától nem kell megijedned. |
| 23. | Hisz a mezőn a kő szövetséges társad, és a mező vadja békében él veled. |
| 24. | Meglátod majd magad: béke lesz a sátrad, hajlékodban szemed nem lát sehol hiányt. |
| 25. | Magzatod gyarapszik, magad tapasztalod, mint fűszál a földön, sokasodik sarjad. |
| 26. | Mikor beérik életed, sírba szállsz, mint a búzakévét begyűjtik, ha érett. |
| 27. | Kikutattuk ezt, és bizonnyal így van. Így hallottuk. Te is vésd jól az eszedbe! |
