| 1. | Jób válaszolt az Úrnak, s így szólt: |
| 2. | Most már tudom, hogy akármit megtehetsz, nincs gondolat, amely neked lehetetlen. |
| 3. | Én borítottam tervedet homályba, olyan szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás. |
| 4. | [Hallgass meg hát, kérlek! Beszélni szeretnék! Kérdezni akarlak, világosíts fel!] |
| 5. | Azelőtt csak hírből hallottam felőled, most azonban saját szememmel láttalak. |
| 6. | Ezért visszavonok mindent és megbánok, porban és hamuban! |
| 7. | Miután az Úr e szavakat intézte Jóbhoz, így szólt a temáni Elifázhoz: "Fölgerjedt haragom ellened és két barátod ellen, mert nem az igazságot mondtátok rólam, mint Jób, az én szolgám. |
| 8. | Ezért most vegyetek magatokhoz hét bikát és hét kost, menjetek el szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be magatokért égőáldozatot. Jób, az én szolgám imádkozzék értetek! Mert tekintettel akarok rá lenni, s nem akarlak benneteket megszégyeníteni, amiért nem az igazságot mondtátok rólam, mint Jób, az én szolgám." |
| 9. | A temáni Elifáz, a suachi Bildád és a naamai Cofár akkor elment, és úgy járt el, ahogy az Úr mondta nekik. Az Úr tekintettel volt Jóbra. |
| 10. | Az Úr jobbrafordította Jób sorsát, mivel imádkozott barátaiért, és amije csak volt Jóbnak, azt megkétszerezte. |
| 11. | Minden fivére, nővére és ismerőse elment hozzá. Együtt ültek vele házában, kifejezték részvétüket és vigasztalták azok miatt, amelyekkel az Úr sújtotta. Mindegyik adott neki egy kesitát és egy aranygyűrűt. |
| 12. | Jób életének következő szakaszát az Úr jobban megáldotta, mint a korábbit. Tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer szamara volt. |
| 13. | Volt hét fia és három lánya is. |
| 14. | Az elsőt Galambnak, a másodikat Fahéjvirágnak, a harmadikat Szelencének nevezte. |
| 15. | Az egész országban nem lehetett Jób lányainál szebb nőket találni. Az apjuk örökrészt adott nekik fiútestvéreik között. |
| 16. | Ezután Jób még száznegyven évig élt, és látta fiait és unokáit negyedíziglen. |
| 17. | Jób öregen és az élettel betelve halt meg. |
