| 1. | Tudod-e, mikor ellik a kőszáli kecske? Megfigyelted, mikor vajúdnak az őzek, |
| 2. | tudod-e hány hónapig tart a vemhességük? Ismered az időt, hogy mikor ellenek? |
| 3. | Csak összegörnyednek és már megellenek, s kicsinyeiket a szabadba dobják. |
| 4. | A kisgidák aztán erősödnek, nőnek, elszélednek, s többé nem is térnek haza. |
| 5. | Szabadságát kitől kapta a vadszamár, ki oldotta el a puszta szamarának kötelét? |
| 6. | Hazául a pusztát néztem ki neki, tanyázóhelyéül a sós pusztaságot. |
| 7. | Nevet a városi tülekedés láttán, nem hallja a hajcsár hangos kiáltását. |
| 8. | A maga módján a hegyekben kutat, és minden csipetnyi kis zöldet megtalál. |
| 9. | Szolgál-e neked a vadbölény, meghálna-e vajon jászolodnál? |
| 10. | Nyakára tudod-e kötni a kötelet, hajlandó-e mögötted barázdát szántani? |
| 11. | Építhetsz rá azért, mert nagy az ereje, rá tudod-e bízni a magad munkáját? |
| 12. | Bízhatol-e benne, hogy visszatér hozzád, és szérűskertedbe hordja a termésed? |
| 13. | Össze lehet mérni a tojó strucc szárnyát a gólya vagy a sólyom tollazatával? |
| 14. | Ez a tojásait rábízza a földre, és a föld porában kelti ki őket. |
| 15. | Elfelejti, hogy egy láb széttaposhatja, vagy egy vadállat összeroppanthatja. |
| 16. | Fiaihoz olyan zord, mint az idegenhez, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága. |
| 17. | A bölcsességet elfeledtette vele, okosságot meg nem adott neki az Isten. |
| 18. | De aztán, ha egyszer fölkel és futni kezd, nevethet a lovon meg a rajta ülőn. |
| 19. | Van-e hatalmad, hogy erőt adj a lónak, a nyakát sörénnyel talán te díszíted? |
| 20. | Felugraszthatod-e úgy, ahogy a sáskát? Erős prüszkölése rémületet kelt. |
| 21. | Kapar a völgy mélyén, csupa vidámság, aztán csak úgy száguld a csatába. |
| 22. | Ijedtségen nevet, nem ismer félelmet, még a kard előtt sem hajlandó hátrálni. |
| 23. | A nyíltartó tegez csörömpöl a hátán, fel-felcsillan rajta a dárda és a lándzsa. |
| 24. | Nyugtalanul kapál, s a földet eszi, ha zeng a harsona, nem lehet tartani. |
| 25. | Mihelyt kürt szólal meg, fölnyerít, hogy: haha! Messziről megérzi az ütközet szagát, vezérek lármáját, csata tombolását. |
| 26. | Bölcsességed szerint szállt talán a sólyom, s terjeszti szárnyait dél felé repülve? |
| 27. | A te parancsodra száll a sas fölfelé és építi a fészkét a magasságokba? |
| 28. | A sziklák közt lakik, ott tölti az éjjelt, a hegyen, bérceken és a sziklacsúcson. |
| 29. | Onnan kémlelődik élelem után, és a messzeségbe kalandoz a szeme. |
| 30. | Már a fiókáit is vérrel táplálja, hol tetemek vannak, nyomban ott terem. |
