| 1. | Ekkor az Úr felelt Jóbnak a viharból, és így szólt: |
| 2. | Világra szóló tervemet ki homályosítja el oly szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás? |
| 3. | Nosza, övezd föl, mint a hős, a derekadat! kérdezni szeretnélek, világosíts fel! |
| 4. | Mikor a földet alkottam, hol voltál? Mondd csak meg, ha egyszer oly nagy a bölcsességed! |
| 5. | Ki határozta meg méretét? Hisz tudod! És ki feszített ki rá mérőzsinórt? |
| 6. | Mibe eresztették sarokpilléreit, és a szegletkövét ki illesztette be, |
| 7. | amikor ujjongtak a hajnalcsillagok, s amikor lelkendeztek az Isten fiai? |
| 8. | Ki zárta el kettős kapuval a tengert, amikor felszökellt az anyaölből, |
| 9. | s ruhául megalkottam neki a felhőket, és bepólyáztam a felhők homályába, |
| 10. | amikor meghúztam a határvonalat számára, és gátat építettem, meg kettős kapukat? |
| 11. | Mondtam neki: "Eddig jöhetsz, de tovább nem! Ezen a helyen törjön meg hullámaid gőgje!" |
| 12. | Adtál életedben parancsot reggelnek? Jelölted már ki hajnalpírnak helyét, |
| 13. | hogy zárja le szegélyként a földnek szélét, s a gonosztevőket kergesse el róla? |
| 14. | Olyan lesz, mint az agyag a pecsét alatt, s úgy elszíneződik, mint egy ruhadarab. |
| 15. | A gonosztevőktől megtagadják fényét, a már fölemelt kar két darabra törik. |
| 16. | El tudnál jutni a tenger forrásához, sétáltál-e már a tenger fenekén? |
| 17. | Mutatták már neked a halál kapuit, s láttad-e már az alvilág kapusát? |
| 18. | Fel tudod fogni a föld egész terjedelmét, valld csak meg őszintén, érted-e teljesen? |
| 19. | Melyik út visz oda, ahol a fény lakik, és a sötétségnek hol a lakóhelye, |
| 20. | hogy elkísérhetnéd őket otthonukba, s hazavezethetnéd őket a házukba? |
| 21. | Ezt te jól tudod mind, hisz akkor születtél, s nagy a te életed napjainak száma! |
| 22. | Voltál-e a hóval töltött tárolóknál, láttad-e valaha a jégeső pajtáit, |
| 23. | miket fenntartottam szükség idejére, a harc és háború napjaira? |
| 24. | Melyik út visz oda, hol a fény osztódik, amikor szikrákat bocsát le a földre? |
| 25. | Ki hasított nyílást a záporesőnek, és ki nyitott utat a viharfelhőnek, |
| 26. | hogy oda is essék, ahol ember nincsen, s a pusztaságra, ahol nem lakik ember, |
| 27. | hogy így jóllakhasson vadon és sivatag, és a pusztaságban zöld növényt fakasszon? |
| 28. | Vajon van-e az esőnek apja, és a harmatcseppet ki hozhatja létre? |
| 29. | Kinek az öléből keletkezik a jég? Hát az égnek derét ki hozta világra? |
| 30. | A víz kőkeményre sűrűsödik össze, és összehúzódik a tenger felszíne. |
| 31. | A Fiastyúk szálait te fűzted össze, s a Kaszás bilincseit te lazítottad fel? |
| 32. | Te határoztad meg a hajnalcsillag keltét, s te vezeted a Medvét fiaival együtt? |
| 33. | Tudsz-e valamit a mennybolt törvényéről, uralmát a földön te határozod meg? |
| 34. | És ha a felhőkig fölemeled hangod, szót fogadnak-e neked az áradó vizek? |
| 35. | Szavadra útnak indulnak-e a villámok, s mondják-e neked: "Nos, már itt is vagyunk!"? |
| 36. | Az íbiszbe vajon ki ad bölcsességet, s kinek köszönheti értelmét a kakas? |
| 37. | Ki olyan bölcs, hogy a felhők számát tudná? És az ég tömlőit ki tudja megnyitni, |
| 38. | mikor szilárd röggé keményedik a föld, s keményen egymáshoz tapadnak a hantok? |
| 39. | Nőstényoroszlánnak te hajtod a zsákmányt? S az oroszlánkölykök éhét te csitítod, |
| 40. | amikor vackukon a földre lapulnak, és a bozótban fekve leskelődnek? |
| 41. | Avagy a hollónak ki ad táplálékot, amikor fiai Istenhez kiáltanak, és felágaskodnak, mert nincs, mit egyenek? |
