| 1. | Elihu folytatta és így szólt: |
| 2. | Várjál csak egy kicsit, hadd oktassalak ki! Mert tovább is tudok Isten mellett szólni. |
| 3. | Távoli forrásból merítem tudásom, és bebizonyítom Teremtőm igazát. |
| 4. | Szavaimban nincs szemernyi csalás sem, világosan látó ember áll előtted. |
| 5. | Nézd, ok nélkül senkit nem vet meg az Isten, |
| 6. | de a gonosztevőt nem hagyja életben. A szorongatottaknak igazságot szerez, |
| 7. | szemét nem veszi le arról, aki igaz. És bár királyokat ültet a trónokra, ha az uralkodók fölkelnek ellene, |
| 8. | akkor valamennyit láncra vereti, s a nyomor pórázán fogságba kerülnek. |
| 9. | Így veti szemükre azt, amit tettek, és a bűnüket, hogy ellene lázadtak. |
| 10. | Hogy a leckét értsék, fülüket megnyitja, s azt mondja: a bűntől el kell fordulniuk. |
| 11. | Hogyha szót fogadnak és szolgálják, akkor boldogságban érnek napjaik véget, az éveik meg csupa örömben. |
| 12. | De ha nem akarnak szófogadók lenni, akkor maguk futnak a fegyvere elé, s halálukat lelik tudatlanságukban. |
| 13. | Az álnok szívűek kitartanak dühükben, s nem könyörögnek, mikor megkötözi őket. |
| 14. | Már ifjúkorukban elpusztul a lelkük, szégyenletes módon végződik életük. |
| 15. | A szegényt megmenti nyomorában, nélkülözés közben kinyitja a szemét. |
| 16. | Téged is visszaránt az ínség torkából, hisz egykor bőségnek örvendhettél, folyt a zsír asztalodon, annyi volt. |
| 17. | Ámde nem ítélted el a gonosztevőt, s az árvák igazát nem oltalmaztad. |
| 18. | Most vigyázz, félre ne vezessen a bőség, a gazdag váltságdíj el ne tántorítson. |
| 19. | Úgy bánj a gazdaggal, mint a szegényebbel, az erőssel meg úgy, mint a gyengével! |
| 20. | Azokat se vesd el, akik nem barátaid, s ne ültesd helyükre saját rokonaid. |
| 21. | Jól vigyázz, nehogy a gonoszsághoz pártolj! Hisz épp erre szolgál megpróbáltatásod. |
| 22. | Isten hatalmában, nézd, milyen fönséges! Ki tudna olyan jól tanítani, mint ő? |
| 23. | Ki szabta meg, mit hogyan tegyen, ki merné mondani: "Igazságtalan voltál!"? |
| 24. | Legyen rá gondod, hogy műveit magasztald, hisz dalokat zengnek róluk az emberek. |
| 25. | Örömmel szemléli minden egyes ember, az is, aki messziről látja. |
| 26. | Lám, nagy az Isten, de mi nem ismerjük, kifürkészhetetlen éveinek száma. |
| 27. | Hogyha vízcseppeket indít el lefelé, akkor eső esik, az ő áradata, |
| 28. | amely lezúdul a fellegekből, s cseppekben tömérdek emberre hullik. |
| 29. | Ki tudná felfogni felhői méretét, s a hangos mennydörgést a sátorából? |
| 30. | Kiteríti a felhőt, amely eltakarja, és befödi vele a hegyek csúcsait. |
| 31. | Ezáltal viseli gondját a népeknek, így látja el őket bőven táplálékkal. |
| 32. | A két kezébe fogja a villámot, aztán megszabja, hová essen. |
| 33. | Mennydörgése hangja jelzi közeledtét, bosszuló haragja a gazság felé tart. |
