| 1. | Válaszul így beszélt a suachi Bildád: |
| 2. | Mikor teszel végre pontot beszédedre? Azt gondolod tán, hogy nem merünk szólni? |
| 3. | Miért hasonlítasz az állatokhoz minket, miért vagyunk szemedben oktalan állatok? |
| 4. | Ha szétmarcangolod magad haragodban, néptelenedjék el miattad az ország? Mozduljanak el tán helyükről a sziklák? |
| 5. | Bizony hogy kialszik a bűnösnek fénye, tüzének lángja nem világít többé. |
| 6. | Sátrában sötétségre változik a fény, kialszik a lámpa, amely fölötte függ. |
| 7. | Szilárd léptei elbizonytalanodnak, csapda lesz számára a saját terve. |
| 8. | Mert hálóba bonyolódik a lába, és amikor jár-kel, fonadékon lépked. |
| 9. | A hurok megfogja a sarkát, köréje meg pányva csavarodik. |
| 10. | A háló, mi megfogja, el van rejtve útján, és a földre téve készen a kelepce. |
| 11. | Félelmek támadnak rá körös-körül, lába nyomában mögötte vonulnak. |
| 12. | Útjain az éhség szegődik társául, s kész a veszedelem elgáncsolására. |
| 13. | A bőrét betegség rágja és emészti, és korai halál nyeli el tagjait. |
| 14. | Elűzik sátrából, melyben bizakodott, kergetik egész a félelem királyáig. |
| 15. | Aztán a sátrában Lilit telepszik meg, s kénnel szórják be a helyet, ahol lakott. |
| 16. | Alul elszáradtak már a gyökerei, fönt meg az ágai lettek szárazak. |
| 17. | Még az emléke is eltűnik a földről, nem marad fenn neve az utcákon. |
| 18. | Sötétbe taszítják a világosságról, és elüldözik a földkerekségről. |
| 19. | Népe között nem lesz fia-unokája, nem marad utána legelőin senki. |
| 20. | Napja miatt félnek napnyugat fiai, kelet fiait meg iszonyat fogja el. |
| 21. | Ilyen sorsra jut biz" a gonosz lakása, annak lakóhelye, ki nem féli az Istent. |
