| 1. | Jób ekkor válaszolt és így szólt: |
| 2. | Hallottam már elég efféle beszédet. Vigasztalók vagytok ti itt egytől egyig! |
| 3. | Hiú beszédetek soha nem ér véget? Vajon mi ingerelt, hogy szembeszállj velem? |
| 4. | Beszélni úgy, mint ti, tudnék magam is. Ha ti volnátok az én helyzetemben, el tudnálak titeket árasztani szóval, s tudnám a fejemet ingatni miattatok. |
| 5. | Szavammal biztatnálak benneteket, aztán megszűnném mozgatni ajkamat. |
| 6. | Hisz ha beszélek is, nem szűnik fájdalmam, így, ha elhallgatok, mit veszítek akkor? |
| 7. | A gonoszság immár egész kimerített, hisz egész sereg volt, ami nekem esett. |
| 8. | Terhelő tanúként lép most föl ellenem, minden válaszában gyaláz szemtől szemben. |
| 9. | Haragja marcangol, s harcban áll ellenem, vicsorgatja fogát, rám, az ellenségre, szemét összehúzva szúrósan tekint rám. |
| 10. | És ellenem újra kitátják szájukat, majd megszégyenítve verik az arcomat, mindnyájan szövetkeztek ellenem. |
| 11. | Isten kiszolgáltat a gonosztevőknek, a bűnösök kezébe hagy esnem. |
| 12. | Boldogan éltem, s akkor darabokra tört, megfogta nyakamat és összezúzott, aztán céltáblának tett ki maga elé. |
| 13. | Csak úgy sisteregnek nyilai köröttem, és irgalmatlanul átfúrja a vesém, az epémet meg kiontja a földre. |
| 14. | Réseket üt rajtam egyre-másra, mint valami harcos, úgy támad rám. |
| 15. | Gyász jeléül ruhát varrtam a bőrömre, a szarvamat meg befúrtam a porba. |
| 16. | A sírástól vörös lett az arcom, halálnak árnyéka ül a pillámon, |
| 17. | jóllehet gonoszság nem tapad kezemhez, és egészen tiszta az imádságom. |
| 18. | Föld, ne född be a véremet! Kiáltásom ne találjon nyugtot! |
| 19. | Nézzétek, még most is ott az égben a tanúm, eskümnek kezese él még a magasban. |
| 20. | A kiáltásom szól mellettem Isten előtt, míg színe előtt hullnak a könnyeim. |
| 21. | Igazoljon embert Isten ellenében, szóljon a férfi mellett barátjával szemben! |
| 22. | Mert hiszen kevés a jövő évek száma, s elmegyek az úton, hol nincs visszatérés. |
