| 1. | Undorral tekintek saját életemre, szabadon hagyom, áradjon panaszom, gyötrődő lelkemet kiöntöm. |
| 2. | Esengek Istenhez: Ne ítélj el! Hadd tudjam meg, miért támadtál meg! |
| 3. | Hasznod van tán abból, ha erőszakhoz nyúlsz, kezed remekművét hogyha meggyalázod, a bűnösök terveit meg jóváhagyod? |
| 4. | Csak tán nincs húsból a te szemed is, hogy mint ember szokott, te is csak úgy lássál? |
| 5. | Napjaid hasonlók az ember napjaihoz, s esztendeid az ember éveihez, |
| 6. | hogy bűnöm keresed s kutatsz vétkem után, |
| 7. | noha jól tudod, hogy nem vagyok bűnös? Nem szabadít ki senki sem kezedből? |
| 8. | A te kezed formált és teremtett, most meg mást gondoltál, s elpusztítasz? |
| 9. | Agyagból formáltál - csak emlékezzél! -, s most újra porrá változtatnál vissza? |
| 10. | Nemde kiöntöttél, mint a tejet szokták, aztán sajt módjára hagytál megalvadni. |
| 11. | Bőrbe meg húsba nem te öltöztettél, s csontokkal, inakkal nem te szőttél át? |
| 12. | Életet, kegyelmet te adtál nekem, őrködj hát éberen a lelkem fölött! |
| 13. | Bár elrejtetted mélyen a szívedben, tudom jól: ezt forgattad elméd rejtekében. |
| 14. | Amikor vétkezem, leskelődsz utánam, nem akarsz bűnömtől megszabadítani. |
| 15. | Hogyha bűnös vagyok, akkor jaj nekem! De nem büszkélkednék, ha igaz volnék is: jóllaktam szégyennel, nyomor italával. |
| 16. | Hogyha gőgös volnék, oroszlán módjára üldözőbe vennél, megmutatnád rajtam csodatevő erőd. |
| 17. | Újra támadást indítasz ellenem, ádáz haragodat egyre sokasítod, mindig friss csapatok szállnak velem harcba. |
| 18. | Miért hoztál elő anyámnak méhéből? Haltam volna meg, mielőtt szem látott! |
| 19. | Úgy volnék csak, mintha sose lettem volna, vittek volna sírba anyámnak méhéből. |
| 20. | Éltem napjainak nem kevés a száma? Vedd le rólam szemed, hadd örüljek egy kicsit, |
| 21. | mielőtt elmegyek, s vissza nem térek a sötétség és az árnyék országából. |
| 22. | A sötétség honából, hol nincs semmi rend, hol a napvilág is fekete éjszaka. |
