| 1. | Így készült el a föld és az ég minden bennelevővel együtt. |
| 2. | Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett. |
| 3. | Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után. |
| 4. | Ez a története az ég és a föld teremtésének, ahogy az lefolyt. Azon a napon, amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta, |
| 5. | még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nőtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esőt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet művelje. |
| 6. | Egyszer pára szállt fel a földről és megáztatta a föld egész felszínét. |
| 7. | Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé. |
| 8. | Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett. |
| 9. | És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját. |
| 10. | Egy Édenben eredő folyó öntözte a kertet, s ott négy ágra szakadt. |
| 11. | Az egyiknek a neve Pison: ez átfolyik Havilla egész földjén, ahol arany található. |
| 12. | Ennek az országnak aranya kiváló, van ott még bdellium és ónixkő is. |
| 13. | A második folyó neve: Gichon, ez öntözi Kus egész földjét. |
| 14. | A harmadik folyó neve: Tigris, ez Asszurtól keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz. |
| 15. | Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze. |
| 16. | Az Úristen parancsot adott az embernek: "A kert minden fájáról ehetsz. |
| 17. | De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz." |
| 18. | Azután így szólt az Úristen: "Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő." |
| 19. | Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik. |
| 20. | Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá. |
| 21. | Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. |
| 22. | Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. |
| 23. | Az ember így szólt: "Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett." |
| 24. | Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz. |
| 25. | Mind az ember, mind az asszony meztelen volt, de nem szégyenkeztek egymás előtt. |
